Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
Előszó
IV gendő gyakorlattal s így jártassággal nem bírhat. A massage-nak ma már oly tág a működési tere, hogy annak gg'akorlatára az orvosnak naponként van alkalma, naponként van szüksége. S azért Markusovszky Lajos t. úr engem felszólított, hogy az elnöki vezetése alatt álló magyar orvosi könyvkiadó társulat tagjai számára állítsam össze röviden azt, a mit ma a massage-ról tudunk, a mely nagyon megtisztelő felszólításnak ezennel eleget tenni igyekeztem. A midőn az orvos az erőművi gyógykezelést, tehát a massage-t iss a tőle sok esetben elválaszthatlan egyéb manipulatiókat programm- jába felvenni készül, rendesen többféle nehézségbe ütközik. Az egyik azon előítélet leküzdése, hogy ő már most oly műveleteket is végez, a melyeket eddig a kuruzsló kenő-asszony és legfölebb a tornamester tartott magához illőnek. De ez csak addig tart, a míg neki magának sincs e gyógyhatány iránt igazi bizalma. Az első eredmény, a melyet a massage-al elért, túlteszi őt ezen az előítéleten. A kenő-asszonyhoz még titokban is azért jár a sok beteg, mert sok esetben valóban oly bajokat gyógyított meg, a melyeket az orvos gyógyíthatatlanoknak nyilvánított. Meggyógyította pedig azért, mert a kenésben sokkal helyesebb gyógyeszközt alkalmazott, mint az orvos. Mennyivel fényesebb eredményeket fog az orvos felmutatni, a kinek látását az előtanulmányok egy hosszú sorozata megélesített.e s a ki ezen tanulmányai alapján egyrészt jobban meg tudja választani az erőművi gyógykezelés által kezelendő eseteket, másrészt pedig a behatásokat sokkal praecisebben, a beteg szerint egyénesítve fogja végezni. A második nehézség az, hogy a massage bizony nem valami kényelmes foglalkozás. A midőn erőművi gyógykezeléssel kezdünk foglalkozni, nem rendelkezünk még az ahoz szükséges nagy erővel. A massage folyamán a kéz, a kar elfárad s ha erőltetjük, éjei fáj, el-
