Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
Előszó
zsibbad. De bátorítson mindenkit az, hogy ezen alkalmatlanság már egy-két hét alatt elmúlik s hogy egynéhány hónap múlva öröme lesz hatalmasan megerősödött karjaiban. De nem csupán az orvosnak, hanem a betegnek is kijut a maga része a kényelmetlenségből. A hygienicus massage-nak némelyek által rajongó ömlengéssel leirt kéjérzetét a beteg csak ritkán leli fel a gyógymassage-ban. Sokszor az igen fájdalmas s a betegnek egész erkölcsi erejét teszi szükségessé, hogy azt elviselje. De az orvosnak helyes, kórismén alapuló meggyőző, biztató Ígérete, melylyel az egészséget, mint bizton elérendő szent czélt a beteg előtt a legnagyobb fájdalom perczeiben csillogtatja, mindenkor túl fogja segíteni a beteget ezen igen nehéz perczeken. S a javulás első jelei a beteg bizalmát nemsokára fokozzák s a gyógykezelésnek nagyobb erélylyel való folytatását lehetségessé teszik. A laicus csak kivételes esetekben foglalkozhat sikerrel a mas- sage-al, sőt kórismeileg jól meg nem választott esetekben árthat a betegnek. De még a massage kivitelét is csak néha lehet a laicusra bízni. A lumbago és torticallis rheumaticánál végre a laicus sem csinálhat nagyobb bajt, mint egynéhány vérömlenyt, hanem a lobos Ízület massirozásához szükséges boncztani ismeretekkel és élettani látással a laicus routinier nem bírhat, az ily esetet az orvos maga kell hogy kézbe vegye s azért minden orvosnak ismernie kell a massage műfogásait gyakorlatilag. A massage nagymesterei közül többen váltig azt hangoztatják, hogy a massage-t csak mestertől lehet tanulni. Mint minden disciplinánál, úgy a massage-nál is tagadhatlanúl könnyebben boldogulunk, ha valaki a műfogások részleteibe bevezet, de az intelligens orvos jó leírásokból meg fogja azt tanulni, a mire a kezdethez szüksége van, a többit pedig az egyes esetek kezelése folyamán saját maga is el fogja találni. A massage-t az orvosra nézve időrabló gyógykezelésnek szoktak mondani s némelyek azért idegenkednek tőU^^^^'i^ka^etoket V
