Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
III. Műfogások
1 2 mány vagy a vérömleny helyén vagy közvetetlen szomszédságában a nyirkürök annyira el vannak tömve izzadmánv- vagy vérömlenyrészekkel, máskor pedig úgy el vannak roncsolva, hogy az elviendő anyagokat lumenjeiken át nem bocsáthatják s így még a simogatás is legfölebb fokozhatná az izzadmánv feszülését s egyszersmind a fájdalmat. Ily esetben a massage szívó hatásához folyamodunk. Képzeljünk egy üres és egy vízzel telt edényt ruganyos cső által összekötve. Ha a ruganyos csövet a telt edény felőli vége közelében újjainkközé fogjuk, összenyomjuk és újjainkat így egyenlő nyomással a csövön az üres edény felé végig húzzuk, akkor kiszorítjuk a csőből a levegőt s újjaink mögött kitágulván, benne légüres tér támad, a melybe a teli edényből rögtön víz tolul. Újjainknak második végig húzása alkalmával már vizet nyomunk át a volt üres edénybe és szivünk fel ismét a csőbe s ha ezen mozgásokat elég soká ismételjük, az összes folyadékot át vihetjük a volt üres edénybe. A cső és újjaink együtt egy szivó-nyomó szivattyút képeznek. — És képzeljük már most, hogy az egy kautsuk cső helyett számtalan finom, szintén ruganyos cső együttesen szájadzik egy folyadékkal telt kis üregbe s mi ezeken együttesen nyomás kifejtése mellett kezünkéi folyadékba mártott végüktől a másik felé végig húzzuk, úgy a hasonlat találó volta a kautsukcső-készülék és a szervezetben fenálló viszonyok közt azonnal kiviláglik és el tudjuk képzelni, miszerint adott körülmények közt nem szükséges, hogy az izzad- mányra gyakorolt nyomás által azt a nyirkedényekbe belenyomjuk, hanem hogy annak híg részeit a nyirkedévyek útján onnan el is szivattyúzhatjuk. A fentebb említett esetekben tehát először úgynevezett bekezdő simogatást végezünk. A beteg rész központ felőli határától a nyirkáram folyása irányában újjunk tenyéri felületével vagy egész tenyérrel •eleinte enyhe, lassankint fokozódó nyomással simogatásokat végezünk. Miután a beteg az enyhébb simogatást eltűri, ha végtag a beteg rész, annak a kóros helytől központi részét két kézzel övszerüleg körülfogjuk s ezen övét enyhe nyomással a központ felé tolván, igyekszünk -a nyirkedények s a visszerek tartalmát a központi nagyobb edényekbe üríteni. A bekezdő simogatás 5—15 perczig tart, és néha már magában is elégséges ahoz, hogy a feszülés és vele az érzékenység a lobos részben alábbszálljon s így a szövetek a csekélyebb érzékenység által íi massage könnyebb elviselésére, a központ felé fekvő nyirkedé-