Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

Előljáró beszéd

II

sok pedig arról nem ugy ítéltek. Vagy, meglehet hogy a’ Nemzet gondolkozása módjára nem figyelmezett, annak hajlandóságát, tettzését, ízlését nem esmérte; és osztán aboz magát nem szabta; hanem a’ maga ízlését akarta a’ Nemzetre tukmálni. Meglehet az is, hogy a' baráttságos bíztatásoknak, levelezéseknek, és kivált a’ maga hízelkedő képzelődéseinek többet hitt, és ezekenn többet épített, mint a’ mennyire oka lett volna. — Megeshetik az is, még pedig igen könnyenn, hogy nem vette gondolóra, minémű kiterjedésű * és az esmére- tekbenn hanyadánn van az a’ Publicum, a* meljnek számára ő írt*

A’ Nemzet maga egy nagy Publicum , Közönség; de ez a’ nagy Publicum, nem sok matériát, és nem sok Könyvet fogad el, mint reá tartozót: hanem ennek a* nagy Publicum- nak kebelébenn , igen sok apróbb Publicumok vágynak. Más a’ Theologusoké, más a’ Juri- stáké, más a’ Természet barátié, más a' Poé- sist kedvellőké, más a’ Románbann gyönyör- ködőké Va’ t. Ha már a’Könyvíró nem figyel- mez arra, hogy ezek közzül az apróbb Publicumok közzűl, meljiknek? és egynek-é vagy többnek is számára ír: nem tsuda ha megtsalat- kozik reménységébenhi

Egy szóval: En is, más is, minden ember személyszérént, tagjai vagyunk a’ Publi- cumnak. Ha már nékem egy új Könyv kezembe akad, és annak matériáját, tzélját, rendjét, kidolgozását megkedvelletn : megszerezem azt, és nem drágállom. De ha a’ Könyvnek matériája reám nézve sovány, és így néni nékem való; ha se Tudományt, se rendét, se tiszta magyarságot a’ Könyvbenn nem találok;

vagy .

Elöljáró Beszéd\