Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

Előljáró beszéd

Ill

vagy ha még botránkoztató mondások, vakmerő és betstelen beszédek is fordulnak elő benne: ekkor valóbann se a’ mások dítsérése, se az Auctor panaszolkodása soha rá nem vészen, hogy szeressem azt, a’ mit nem szerethetek*

A* régibbetske íróink, sokat tépelődtek a* Zoilusokkal, és igyekeztek azokat munkáiktól elhárítani. Ez sl tűnődés szükségtelen! mert mint az ártalmas bogaraknak, úgy a’ gúnyoló és értetlenül tsúfoló Zoilusoknak idejek, hamar ki szokott telni, ’s a’ t; ’s azutánn a* Könyvnek (ha érdemli) megjő a’ betse.

Mikor a’ Magyar Fűvész Könyv, Tudomány formábann Világ eleibe jött, és mint különös Jelenség a’ maga nemébenn, várta íninémü figyelmetessége): fog magára vonni a* két Hazábanrt: két rendbeli Hazafiaknak ítélettételektől, és kedvektől volt kéntelen, felfüggeszteni szerentséjét, t. i. az Ifjak ét ól és a! M e g 1 e 11 emberekétől.

Kevés idő múlva pedig kitettzett, hogy a* Nemzetnek legszebb része és reménysége előtt, a’ Tanúió nevendékek, és az Ifjak előtt, a’ Könyv szembe nem tűnt, és esmé- retlen maradt, mint ólján el meljet érteni néni lehet. Igén is! mert a’ Természet Históriájának kivált éz a’ Része, magyarúl és Tudomány formábann, soliol sem tanítódik a* két Hazábann, holott áz Ifjúi Kor, természettel gyönyörködik abbann a’ mi szép , haszonkeresés nélkül is, és ha volna a’ ki figyelmeztetné reá, repeső örömmel fogadná azt.

)( 2 ’ Ott

Elöljáró Beszéd.