Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

II. Az Árpádházból származott királyok kora 1000-1301 - a) Orvosok

80

fogás, hogy a földi lét csak előkészület a mennyei életre és így a hit egyedid vezethet a boldogság útjára, elhanyagolja a tudást, el a testnek gondozását és ennek következtében az orvosi tudományt is. Ez azonban csak az emberiség nagy tömegének ismeretkörére vonatkozólag mondható ilyen általánosságban. A keresztény egyház, mint a középkori intézményeknek alapköve, épen az újabb orvosi tudománynak is alapjává lett az által, hogy az orvosi gyakorlatot szoros kapcsolatba hozta a vallással

Az ókor leghatalmasabb birodalmában, a rómaiban, a császárság korában aláhanyatlott erkölcsök között a nagy tömeg szenvedései iránt nem volt semmi érzék. Az elgyengűlt, elaggott vagy elbetegesedett rabszolgát eladták, vagy veszni hagyták, mint értéktelen tárgyat. Ezen önző felfogással szemben lép föl Krisztus elve: „Szeresd felebarátodat mint önnön magadat“, és „A mi jót testvéreim közöl a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek és mennyei atyám visszatériti azt nektek“. Ezen alapon fejlődik ki a keresztényi szeretetnek azon sokoldalú nyilvánulása, melyen felépülnek a középkor emberbaráti intézményei. A szeretet ezen tanaiból következett, hogy már az első keresztény hitközségekben voltak a segélyezésre szorulók, különösen a betegeknek gondozására rendelt diakónusok és diakonissák. Mikor a kereszténység uralkodó vallássá lett, nagy mérvű tevékenységet fejt ki a jótékonyság gyakorlása körül. Keletkeznek kórházak, szegény- és árvaházak, elhagyott gyermekek félfogadására szolgáló szeretetházak, a zarándokok ellátására fogadók, fürdők, mind mint istennek tetsző keresztényi intézmények. Ezekben mindig gyakorlott ápolók, ápolónők, fürdőzők állottak rendelkezésre. Az érseki, püspöki iskolákban mindenütt tanították az