Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők

516

alól. Végre beleegyezik abba, hogy Zala és Veszprém megyék tervet készítsenek a forgalom emelésére irányozott balatoni hajózás megindítására.

1785-ben felhívatott a pesti orvosi kar, hogy készítsen rövid ismertetést a füredi víz alkotó részeiről és hogy minő betegségekben hogyan, milyen mértékben kell használni a vizet és a gyógyidő alatt minő életrendet kövessenek a beteg-ek.

A fürdőben ekkor még igen sok kívánni való volt. A kádak kényelmetlenek, szűkek; a szobákban sehol egy asztalka nincs; a fürdős udvariatlan; az izraelitáknak csak a két kis, úgynevezett zsidó-szobács- kában engednek fürödni, amiért a vagyonosabbak elhagyják a fürdőt; nincsen kórház, ahol a beteg cselédeket el lehetne helyezni; az árnyékszékek rendezetlenek; nincs elegendő édes ivóvíz; az orvost kárhoztatták, hogy a gyógyszerész magas árakat szed, hogy a víznek leírása még nem jelent meg nyomtatásban; a sebész még nincsen ellátva kellő eszközökkel; a közönség kívánja a hidegvíz gyógyintézet szervezését; a tóban fürdés nincs szabályozva; a mészgödrök fedetlenek; a vendégek részére nyomtatott fürdőszabályok érthetetlenek; a tisztaság sok kívánni valót hagy még fenn. A fürdő orvosa Oesterreicher József Manes mind ezen panaszoknak jogosultságát elismerve, a javításokra vonatkozó részletes javaslatait felterjesztette a helyt, tanácshoz, melynek megkeresésére Zalamegye és a tihanyi apátság igyekeztek a bajokon segíteni.

Oesterreicher általában igen buzgón dolgozott Ba- laton-fürednek felvirágoztatásán. Javaslatot tett egy kútnak mesterséges úton előállítandó aczélvízzel készítésére, behozta a zuhany fürdőket és a villanyozást. Az ő sürgetéseire adta ki a helytartó tanács a fürdő eme-