Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség
411 A Balkan félsziget szerbjei és oláhjai közöl átszivárgóit és itten a magyar népet is megmételyezve elterjedt a hit a vampyrokban (lidércz, moroi, nora.) A nép körében, rendesen a hosszabb böjtök, különösen a görög vallásuak szigorú nagy böjtjének vége felé járványosán lépett fel egy betegség, mely étvágytalansággal, hányásingerrel, gyomor-, bél-, fejfájással, a látás-, hallás elgyengülésével, az idegek túlfeszültségével, nehéz álmokkal stb. járt. A tudatlan, babonás nép ezen sok áldozatot követelt endemikus kórt annak tulajdonította, hogy a halottak éjjelenkint sírjaikból kikelve a betegnek vérét kiszívják, mellére feküdve meggyötrik, megnyomják. — Lidércznyomás. — Már a XVI. század közepén Melius Juhász Péter: »Krisztusnak, szt. Péternek, sz. Pálnak és Pápának egymással való beszélgetései« czímű könyvében1) igyekszik a népet felvilágosítani és kigyógyítani a lidérczekbe, boszorkányokba vetett hitéből. De a mindinkább elterjedt nyomor, tudatlanság és erkölcsi sülyedés jó melegágya volt a balhiedelmeknek. Akire a közhit kimondta, hogy holta után vampyrrá lett, annak a sírban sem volt nyugta. Azt hitték róla, hogy teste nem rothad el, vére megmarad, új körmei nőnek. A babonás népben nem volt kegyelet. Sírjából kiásta a vam- pyrt, a hulla száján megeredt véres genyt megszedte, hogy orvosságéi használja. A kiásott hullát átadta a hóhérnak, hogy az fejét véve elégesse és hamvát szétszórja. És ez még a szelidebb eljárás volt, mert sokszor a fejtől elválasztott testet feldarabolták, karókkal a földhöz szegezték s úgy hagyták martalékéi az ég madarainak és a .kutyáknak. Képzelhetjük a betegnek, akire kimondták, hogy •) •) Megjelent Debreczenben 1562- és 1570-bei).
