Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
393 berektől, de magok készítsék. A kolostorok, collegi- umok, convictusok, seminaríumok gyógytárai csak saját embereiket láthatják el, ki eladniok nem szabad. A teriac kereskedők, fűszeresek, lythotomusok, házalók, píaczi árusok és asszonyok a piaczokon gyógyszereket csak az orvosi kar dékánjának írásbeli engedélye mellet árulhatnak. A materialisták, czukrászok, kereskedők összetett gyógyszereket nem árulhatnak, egyszerűeket sem lat, quintel és pfennig számra. A gyógytárakat a dékán 3—4 orvossal és két gyógyszerészszel vizsgálja meg. Az isteni tiszteletet látogatni s különösen a gyógyászat védőszentjeinek Cosma és Damianusnak napját megünnepelni kell. Ezen rendelet érvénye kiterjed egész alsó és felső Ausztriára.1) Ezen udvari rendeletnek záradéka világosan mondja, hogy a rendelet érvénye a két Ausztriára terjed ki. Ha azon közjogi felfogásra helyezkedünk, hogy Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet, a rendeletnek hazánkban érvényességét egyszerűen elvet- hetnők. De ha tekintetbe vesszük, hogy törvényhozásunk a közegészségügygyei egyáltalában nem foglalkozik és városaink, mint sok más téren, úgy ezen is teljes municipalis hatáskörrel bírva onnan veszik a megfelelő rendszabályokat, ahonnan a legczélszerűbbeket kapják, tekintve Bécscsel ezen században igen szoros politikai és kereskedelmi összeköttetéseiket és a köz- egészségügy terén városainkban kimutatható egyéb császári rendeleteknek érvényesülését; ezen rendeletnek érvényesülését is bízvást elfogadhatjuk a következő változtatásokkal: 1. A német császárnak, illetve ausztriai főherczegnek azon felfogása, hogy gyógysze•) Linzbauer I. 387. sz. 245—256. öld. közölve a Codex Austriacus Pars I-ből. Az egész áll 36 pontból és a záradékból.
