Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
394 részszé csak katholikus ember lehet, nemcsak a magyar alaptörvényekkel — bécsi, nikolsburgi, békék — ; de még inkább protestáns polgárságunk felfogásával ellenkezik. I Lipót királynak 1678-ban, Magyarország alkotmánya felfüggesztésének időszakában, kiadott azon rendelete, hogy nem katholikusok gyógyszertár tartására engedélyt nem kapnak, s hogy nem katholikus gyermek, ha alapos kilátás van arra, hogy a kath. vallásra át fog térni, a kormány engedélyével felvehető gyógyszerész tanulónak,’) rövid időn át, (1681-ig) érvényesülhetett. — Nálunk azt látjuk, hogy az orvosi pályára leginkább protestáns ifiak léptek s így a protestánsok a gyógyszerészi gyakorlattól még kevésbbé lehettek eltiltva. — 2. Orvosaink gyógyszerészi gyakorlatot Űztek. Példa rá Möller Károly Otto, Besztercze- bányán orvos, kinek gyógyszertárában többen, köztük a gyógyszerészeti irodalom terén ismert nevű Vette György, nyerték kiképeztetésüket. — 3. Hogy a gyógyszerészek által feltalált orvosságokat felül vizsgálják, arra egyetem hiányában a városi tiszti orvoson kívül más alig gondolhatott. — 4. A gyógyszerészek és gyógyszertárak fölött a felügyeletet nálunk a városi tiszti orvos gyakorolta. 5. A papi gyógyszertárak nálunk szabadon működtek s ezt csak a következő század rendezettebb közigazgatási viszonyai közt szabályozzák. — 6. Ugyanígy áll a dolog a vándorló gyógyszerárusokkal. Ezeket csakis a rendezett városok hatóságai korlátozhatták. — 7. A gyógyszertárak vizsgálata nálunk a városi tiszti orvos és a tanácsurak feladata — A többi pontokat illetőleg városainkban mindenütt azokkal azonos intézkedéseket találunk. A felhozott rendelet is megengedi,, hogy, ha a Linzbauer I. 428. sz. 276. 1. Cod. Austr. II. 71.
