Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
371 héj, vér, szőr, ganéj, vizelet a legszelídebb és elfogadhatóbb szerek kívül belül alkalmazva azon módon, amint azt fentebb két, a XVI. és XVII. századokból való kézirat ismertetésénél előadtuk. (1. 264—269. old.) Ugyanazokkal egyezően ajánlja például a nehézkórság ellen gyöngyvirág, Szent-György vagy kása virág, hársfavirág és basarózsa vizébe fecske vagy szarka fiakat elevenen összevagdalni, áztatni és azon vizet inni. Vagy lehet ugyanúgy tenni márcziusban a fészekből kiszedett három holló-fiúval vagy a vadkan hólyagával, a nyúlnak oltójával, a róka májával. A köszvény ellen jó sótalan vajban vizi békákat megfőzni s azzal kenni a tagokat. Az ilyenekre mondja, hogy »némely orvosságok vannak, melyek noha nem láttatnak elvenni a nyavalyának okát, de ugyan kiváltképen való titkos erővel használnak a nyavalyában, minden babona nélkül«. A babona ellen általában kikel, de azért ajánl óvó és gyógyító szerekül különféle köveket, pld. vérfolyás ellen vas követ (lapis Aétites vagy aquilinus) a nyakon vagy a köldökön, magnes követ a köldökön viselni; továbbá a pestis ellen amuletteket s azok készítésének módjára részletes utasítást csak azért nem ad; mert azok sokszor mérgesek és így a vigyázatlanoknak árthatna is, mégis megtanít egy néhánynak készítésére. (294. stb. old.) Az is komolyan írja hogy: »Csuda erő vagyon a megholt ember koponyájában, ha abból az ilyen nyavalyás iszik rendszerint és azt sokáig gyakorolja; szemlátomást apasztja mind a gely- vát, mind akármely szakát«. Pápai Páriz Ferencznek munkája népszerűsítése azon uralkodó orvosi irányoknak, melyeket ő mestereitől tanúit. Elöljáró beszédében a többi közt ezt mondja: »Tudtomra e matériáról való írás a mi nyelvünkön 24
