Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
313 az alaktalan vastömegeket a természetesnél szebb és használatra alkalmasabb rézzé alakítják át, melyeknek szagra és ízre csodálatosan különböző habjai közül némelyek üdvöt, mások romlást hoznak emberre és állatra. De mindezek a lakosok előtt legnagyobbára ismeretlenek.1) Herberstein Zsigmond báró, a ki orosz- országi utazásának leírását kiadta, Wernherr György kamarai tanácsos és sárosi várkapitánytól értesült a Szepességnek kiváló forrásairól. Wernherrhez írt levelében említi, hogy II. Lajos királyhoz követségben járva Budán látott olyan meleg forrásokat, melyeknek hőségét a kéz nem állhatta ki, a Galgóczhoz közel lévő hévforrásokról is hallott. Úgy látszik, írja, hogy Magyar- országon épen úgy vannak a benszülöttek hazájuknak természeti csodáival, mint az oroszok, a kiktől saját hazájuknak természeti ritkaságai felől hiába kérdezősködött, mindnyájan csodálkoztak a fölött, hogy idegen létére olyasmikről beszél, a mikről ők otthon mit sem tudnak. Kéri Wernhert, hogy ő, az idegen, írja le a nevezetesebb helyeket, nehogy azok a benszülöttek hanyagsága miatt továbbra is ismeretlenek maradjanak.2) Erre írta Wernher »De admirandis Hungáriáé Aquis hypomnemation« czímű munkáját, az egyedűlit, melyből megismerkedhetünk gyógyforrásainknak állapotával a XVI. században.3) A budai források. Egyik részük a királyi vártól lefelé, ezeket királyiaknak nevezik vagy azért, mert királyi költségen zárattak körül és díszíttettek fel, vagy mert ezekben szoktak fürödni a királyok. Ugyanott vannak közfürdők, melyek fölött a szikla képez ter‘) Scriptores rer. hung. I. 335. 875. a) U. o. 846. ») U. o. 847 stb.
