Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
310 sebesitések, íiczamodások és törések gyógyításánál követendő eljárásokról, majd a különféle tapaszok alkotó részeiről s készítésűk módjáról adott szóbeli feleleteket s csak ezen elméleti vizsgálat után készítette a kijelölt tapaszokat. A ki a vizsgálatot kifogás nélkül nem állotta ki, mindannyiszor 1 — 1 évre visszavetették. A jogosított mester azon városokban, melyekben régi idők óta van seborvos és fürdős műhely, officinát nyithatott, abban füröszthetett, beretválhatott és sebészi műtéteket végezhetett. Minthogy régi jogosítással nem bíró helyeken becsületvesztés terhe alatt nem volt szabad műhelyt nyitni, egy egy fürdőző és seborvos mester működésének tág tere volt. A borbély-seborvosok által használt irak (= kenőcs) és tapaszok alkotó részeiről, készítésüknek módjáról sok felvilágosítást nyújt Meliusnak Herbáriuma. A Popiumot így csinálták a borbélyok: »A jegenye nyársnak bimbóit meg kell szedni, a míg nem levelezik, ezt disznóhájba keverve kell tartani, míg a többi füvek ki nem nőnek, aztán szedj »aziomat« azaz házon termő zöld füvet, a mezőn termő zöld »sül« füvet, crassa majort vagy cotyledoni, »a ki olyan mint a bab, a tövinek sok bubuliskói vadnak mint egy földi mogyorónak«, végy bryonia albát, földi tököt a melyiknek nagy gyökere vagyon, kétféle csipkének rózsabimbóját — egyike a rubus csipke, másika ebcsipke, azaz galagonya fű , nagy laput és solanumot, azaz ebszőlőt, ezeket törd össze s levőkben főzd meg a disznóhájban lévő popiumot, keverd jól, hogy kenő ír legyen belőle. Ez ír igen hasznos hőségből támadt dagadások és fájások ellen (Mel. 11). A mamortica a sebeket összeforrasztja. Egy font édes mandula- vagy lenolajba tégy egy unczia mamorticát és egy unczia fenyőolajat.
