Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
311 Égéstől igen jó, dagadt csecset oldalfájást gyógyít; befecskendezve a dagadt hasban lévő sebet rn egyógyítja (u. o. 53). Gentiana a borbélyok igen ismerik. Száraz gyökerét megtörve, myrhával és 2 drachma folyami rákszem porával borban inni 4 napig, meggyógyítja a veszett eb harapását. A gentiana gyökér succusa sebet, rothadt sebet tisztít, gyógyít (u. o. 143). A scabiosá- ból készült ír mérges kelevények, pokolvar ellen jó stb. Irodalmunkban ezen századból csak egyetlen sebészeti munkának emléke maradt fenn, ez Balsarali Vitus Jánosnak »Magyar chyrurgia, a sebgyógyulásnak mesterségéről írt 4 könyv«-e. Sajnos, hogy ennek is csak emléke van meg, de maga a könyv sehol sincsen, még azt sem tudjuk, hogy nyomtatásban valaha megjelent-er Mindamellett ezen emlék arra mutat, hogy orvosaink fogdalkoztak a sebészettel. Balsaratin kívül több orvoo sunkról tudjuk, hogy koruk legkiválóbb anatómus-sebész orvostanárainak előadásait hallgatták. A század örökös harczai közt nagy fontosságú volt a tábori sebészek intézménye. A mohácsi vésztől kezdve hazánk folytonosan el volt árasztva a német katonaság által és hadseregünk egész szervezete az idegen minta szerint alakulván át, a tábori sebészek intézményének is hasonlóan kellett alakulnia. A német katonaságnál minden seregben volt egy tábori főorvos és mellette a sebészek — »Feldscheerer«, magyarosan »felcser« — és ennek legényei. Ezeknek bő alkalmuk volt tapasztalatokat szerezniük és, a mint arra későbbi időből concret adataink is vannak, ezek a háborúk szünetelése közben egyes városok vagy magános urak szolgálatába lépve ismereteiket nem csak a sebészet, hanem a gyógyításnak minden terén alkalmazták. Borbély-sebészekben, mert kiképeztetésük semmi
