Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

248

is erre ezt felelem nekiek. Én is tanultam mesterimtől és ez világi iskolában is, noha deák nem vagyok- De mégis az lelki oskola, nagyobb ez világinál, mert abból származik az igaz tudomány«. Mikor kérdezik tőle, tud-e deákul? »Ezt felelem nekiek: Azt sem mondom, hogy tudok, azt sem, hogy nem tudnék«. A de- ákságáról tudakozódó orvosoktól azt kérdi, hogy azt hiszik-e, hogy az Isten magyarul nem tud és, hogy csak deák szó által jelentette volna ki minden kedves jó akaratját és semmi egyéb féle nyelvet vagy szót meg nem hallgatna, csak a ki deákul tud és úgy könyörög neki? Arról soha sem nyilatkozik, hogy az orvosi tudományt valahol tanulta volna, csak arra hivatkozik, hogy »Vájjon melyik rendbeli doktornak vagyon nagyobb méltósága a tisztre és a doktori tudomány nevének viselésére; annak-e a ki csak a betegséget mondja meg az embernek és azt, mihez tartsa magát ételben és italban, vagy pedig akinél az orvosság is nála vagyon, a belső és külső betegségekre való tudományra is értelme vagyon, orvosságokat is és szent írásbeli könyvet szőröz«.

Igen gyakran hangoztatja, hogy ő orvosságokat és szent Írásbeli könyvet szerzett s végre azon következtetésre jut hogy: »Francovith Gergely noha nem deák, de azért igen szent írást értő doktor isten által és természettudó orvos. Továbbá a doktor név any- nyit tesz magyarul: tanító, aki pedig más embereket nem tanít tudományra, az nem doktor. Az orvos csak medicust jelent diákul, aki tehát doktor az el ne titkolja, ha van valami haszonra való tudománya, hanem azt az emberek életire adja, ha doktor nevet akar viselni. Doktor az akinek szerzésével és tanításával más emberek is élhetnek és tanulhatnak olyat, ami