Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

239

tel János erdélyi med. doctor 1592-ben Páduában a botanika segédtanára.

Már az eddigiekből kitűnik, hogy a magyarországi ifiak miben sem maradtak hátra más nemzetek fiai mögött. Ők is engedve a kor szellemének többoldalúan képezték ki magukat. Orvosainknak élete hű képét tűkrözteti vissza hazánk ezen korabeli szellemi életének. Nincsen ennek egyetlen nyilvánúlása sem, melyben orvosaink részt nem vettek volna.

Csoportosítsuk irodalmi munkásságukat az egyes tudományágak szerint.

1. Orvosi tudomány: Az orvosi tudomány általános kérdéseivel, mint azt már említők, a század elején hazánkban írt leveleiben foglalkozott Manardo János Ide sorozhátjuk Zsámbokiwak fentebb említett »Dios- coridis libri octo« etc. czímű művét. — Az egyes be- tegségeket illetőleg: Az aranyérről (Haemorhois) Manardo Frangepán Mátyáshoz írt levelében. Az élelmi szerekről Kyr Pál 1551-ben megjelent, ismertetett munkája. Ugyancsak ő foglalkozik ugyanazon munkájában általános egészségügyi kérdésekkel. A fogakrólManardo írt. A fül gyógyításáról Simonides eperjesi orvosnak 1588-ban Kapi Sándorhoz írt levelét ismerjük. A gyermek-betegségeknek gyógyításáról általában a legelső és korában a legjobbnak ismert rendszeres munkát: »Libellus de infantium aegritudinibus etc. Patav. 1472«, Bagellardus Pál fiunkéi orvos adta, kinek ezen munkáját még más öt követte a gyermekek betegségeiről. Ugyanő írt az izületi (articularis) bajokról. Kober Tóbiás görlici származású, állandóan hazánkba települt orvos a hüdésről (paralysis). Ugyapő a tejről és a gyermeki táplálékról. A febris hungar«*, morbus hun- garicus, lues pannonicus neveken emlegetett hagymáz-