Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Bevezetés
16 • Ugyancsak a természeti vallásnak kifolyásai az astrologia, a magia, a nekromantismus. Ezek is fen- maradtak az előbbiekkel, mikor egyes pogány népek a kultura magasabb fokára emelkedve többé már nem hittek isteneik hatalmában, sőt fentartották magukat a keresztény világban is egész napjainkig. A görögöknél és rómaiaknál rendszerint chaldaeusöknak nevezett csillagjósoknak, lélekidézőknek sohasem volt jobb dolguk, mint a császárságnak legvallástalanabb korszakában. Már a köztársaság utolsó századának legkiválóbb elméi sem voltak mentek a csillagoknak az ember sor sára befolyást gyakorló hatásába vetett hittől. Augustus Octavianus, kinek mindjárt születésekor fényes jövőt jósolt a hires astrologus Nigidius Figulus, erősen meg volt győződve csillagzatának hatalmáról. A császárok politikájában is jelentékeny szerepe van az astrologiá- nak, mágiának Septimus Severus, Alexander Severus, Nero, Marcus Aurelius, Caracalla mind buzgó hívei, nemcsak hazai papjaiknak adnak hitelt, hanem a gallok, brittek, germánok jósait, druidáit is kikérdezik jövőjük felől, mint Aurelián és Diocletianus Szent Ágostonnak az astrologia, mágia stb. bűvölés ellen felemelt szava nyomtalanul hangzott el.1) A néphit átszállította a balhiedelmeket századról századra. És ez magában az emberi természetben gyökerezik. A hit oly régi mint maga az emberiség, legalább oly réginek mondható, a mennyire történeti hagyományaink visszanyúlnak a múltak homályos évezredeibe. Habár a természettudományok befolyása következtében az iskolázott és tudományosan képzett emberre nézve megszűntnek mondhatjuk a csodák világát; mégis alig hiszem, hogy ma, mikor az ismeretek megszerzése czélPreller: Köm. mythol. 763—767.
