Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Bevezetés

15

az isten szabad ege alatt egykor lakások nélkül tanyázott, élelmöket helyrŐl-helyre vándorlással a természettől szerzett népek minden pillanatban érezték a természeti erőknek létükre elhatározó befolyást gyakorló működését: a napnak éltető és perzselő hatását, a viharoknak a légkört felüditő és romboló erejét, az évszakoknak váltakozóan termékenyítő vagy a növényi életet fejlődésében megakasztó hőmérsékleti változásait. Az eső, szél, vihar, a hatalmas dörgésektől kisért égiháborúk mind fent a magasban keletkeztek, meg nem fejthető hatalmas erők által idézve föl. A természet egyszerű gyermekei önkénytelenül érezték ezen felsőbb hatalmaknak életük menetére elhatározó befolyását, azokat imádat tárgyaivá tették, s a természeti erőket személyesítő istenségeket vallási rendszerekbe szedték a természeti vallásokban.

Minden nép körében akadtak a természet erőinek és tüneményeinek megfigyelői, kik aztán többször előre megjósolva az időjárás változásait, törzsüket nem egy veszélytől óvták meg. Az ilyen jósok nagy tiszteletben állottak mint a nép bölcsei. A természet tüneményeit, a növényvilág gyógyitó erejét, az állatok testi szervezetét, természetét, betegségeiket ismerő és így a szükségben segítségre mindig, kész emberek a nép hite szerint egyenes összeköttetésben állottak a szellemi világgal. Ha a jósló, a kuruzsoló szerencsés sikerrel űzte mesterségét, abban a jó szellemek segiték, ha varázslata balul ütött ki, valamely rossz szellem zavarta meg számításait. A népet balhiedelmeiből kiábrándítani épen nem állott a jós-varázslóknak érdekükben, de sokszor ők maguk is meg lehettek győződve a szellemi világgal való összeköttetésükről. így keletkezett a természeti vallás alapján a bűvölésbe, boszorkányságba, babonába vetett hit