Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - f) Politikai, társadalmi, közművelődési viszonyok

170 Városaink különjogaiban több helyen találkozunk azon jogosítványnyal, hogy sebesítés esetében a ható­ság két kiküldött embere állapítja meg a seb minő­ségét, e szerint szabatván ki a bírság. Orvosoknak hivatalos szakértőkul igénybe vételét még semmiféle törvény vagy szabályzat nem követeli. A temetésekre vonatkozó intézkedések is beérik azzal, ha elrendelik, hogy a templomba és annak kör­nyékére csak a papokat, a nagy urakat és érdemes embereket szabad temetni, az öngyilkosok és az ité- letileg kivégzettek örök nyughelye az akasztófa alatt vagy a temető árkában van. Általában azt látjuk, hogy a városokon kívül min­denki magára volt hagyatva s úgy segített magán, a hogy maga vagy a javas asszonyok és kuruzsolók tudtak. f) Politikai, társadalmi, közművelődési viszonyok. Az utolsó Árpádok korában minden téren beál­lott hanyatlás a XlV-ik század elején is éreztette gyá­szos hatását. Az olygarchák féktelen önkényének mi sem szabott határt. Csák, Apor, a Németújváriak, Omo- dék és mások büntetlenül nyomták el a föld népét, becsteleníték meg nejeit és leányait, rabolták vagyo­nát; míg a trónra jutott Róbert Károly, kinek kezdet­ben alig volt hová lehajtania fejét, hatalmát megala­pítva, új korszakot nyit meg politikai, társadalmi és közművelődési életünk terén. Az olygarchia hatalmá­nak megtörése után a békés munka kora következik s az Anjouknak csaknem százados uralkodása, elte­kintve néhány, az előbbi korszakokéihoz képest jelen­téktelen emberáldozatot igényelt háborútól, békés jel­legű, egészen Máriának szerencsétlen polgárháborúkkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom