Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
38 és a marylandi dohány (N. macrophylla). Háziállataink rühösségének és egyéb bajainak gyógyítására rendszerint a két utóbbi használatos ; (de nem szabad előzetesen preparálva lenniök, mint a trafikban !) A dohánynak legnevezetesebb alkotórésze egy színtelen vagy csak kissé sárgás, dohányszagú, égető csípős ízű, vízben jól oldható, folyékony alkaloida : a nikotin. Vegyi alkotására nézve nem más ez, mint piridin-metilpirrolidin, tehát egy piridin-származású növényi bázis, mely ilyenformán a koniinnal elég közeli rokonságban van. 1903-ban Pictet és Rotschy svájci vegyészek szintetikus úton is előállították, az amidopiridinből indulva ki. A nikotin mennyisége az egyes dohányfajtákban igen különböző lehet s fél százaléktól egészen öt százalékig, sőt valamivel azonfelül is, terjedhet. Teodorovits István (1906) a nálunk forgalomban levő szivarok és dohányfajok legnagyobb részét megvizsgálta s azt találta, hogy ezekben a nikotinnak százalékos tartalma a következő volt : a hosszú virzsínia szivarban 3'13, a rövid virzsíniában 2^27, a millaresben 2 21, a britannikában 2-iő, az operaszban 2-io, a portorikóban r86, a trabukkóban 173, a regali- tászban 157, a kuba-portorikóban 1-56, a rozitában no; a különleges szivarok közül a hosszú veveyben 2.81, a regália favoritában 2'io, a regália médiában i'99, a damasban 173, a havanna virzsíniában 177, a szennoritászban rŐ2%. A pipadohányok közt kivált a csempészett dohányfajták bírnak magas nikotintartalommal. A forgalomban levő dohányok közt legtöbb nikotint tartalmaz a kapadohány és a hadsereg részére gyártott dohány, utánuk következik az úgynevezett középfinom török és a hercegovinál pipadohány, a legfinomabb magyar pipadohány pedig legszegényebb nikotinban. A különleges dohányok között a szűzdohánynak van a legmagasabb (5.4%) nikotintartalma. A dohányfüstben igen nagyszámú illó és nem illő anyag található : vízgőz, korom, szénsav, szénoxid, nikotin, ecetsav, hangyasav, vajsav, valeriánasav, propionsav, kéksav, kreozot, karból, ammóniák ; továbbá kátránytermékek : piridin, viridin, pikolin, lutidin, kollidin, parvolin, koridin, rubidin stb. Az organikus bázisok legnagyobb részben (93%) nem sók alakjában, hanem szabad állapotban vannak jelen a füstben (Tóth Gyula). Szivarozás közben a nikotinnak igen jelentékeny része (átlag 80%-a) változatlan marad s tetemes része a füstbe megy át (tehát beszívható), másik jelentékeny része pedig a szivarcsutkában halmozódik fel. Innen van, hogy a vérbeli dohányos embernek legkedvesebb falatja a szivarvég, mert az a »legerősebb«. Széchenyinek az volt a szokása, hogy a szivar végét nem harapta vagy vágta le, hanem egy vastagabb acéltűvel keresztben átszúrta, azt mondván, hogy ilyen módon a dohánynedv jórésze bentmarad a szivar végében s a nikotinból is kevesebb jut az ember szájába. A dohányzás közben keletkező organikus vegyületek közt, mint látjuk, ott szerepel a szénoxid és a kéksav is : rendkívül erős mérgek, melyeket méltán gyanúsítottak azzal, hogy a dohányzás ártalmait tulajdonképpen ők okozzák. Ez azonban tévedés, mert aránylag csekély mennyiségben fordulnak elő a füstben, sokkal kisebb mennviségben, mint a nikotin, mely különben is majdnem olyan erő
