Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 12. Hashajtók

176

A tökfélék közé tartozó Bryonia alba és dioica (földi tök vagy gönye) gyökerében (radix bryoniae) erős hashajtó hatású glikozidák (bryonin és bryonidin) vannak, melyek nagyobb adagban vérzéssel járó gyomorbélhurutot okozhatnak, lovaknál pedig általános bénulás és patarokkantság tüneteit. Régebben fölszeletelt gyökereiket külsőleg, csúzos és köszvényes daganatokra is alkalmazták s innen származik a német (gichtrübe) neve is. Egy másik tökféle, a magrugó (Ekballium v. Momordica elaterium) még erősebb drasztikum, mint az előbbiek, úgyhogy idősebb egyéneknél a belőle készített elaterium nem egyszer halálos kimerüléssel járó hasmenést okozott. Ma már teljesen elavúlt veszedelmes gyógyszer ez.

A nálunk mindenütt található mákféle gyógynövény, a vére- hulló fecskefü, gödire vagy régi nevén »arannyal versengő« (Chelidonium majus) minden részében narancsvörös tejnedvet tartalmaz. Ebben egy kevésbé hatásos, chelidonin nevű alkaloidán és a elteli- doxanthin nevű festőanyagon kívül egy igen erős méreg, a chele- rythrin alkaloida foglaltatik, kivált a gyökérben és a 4—5 cm hosszú, éretlen becőtermésekben. A chelerythrinnek hánytató, diuretikus és hashajtó hatása van, továbbá a középponti idegrendszert is megbénítja. A chelidonin inkább morfinszerű, narkotikus hatású. Bár a növény mindenütt található, háziállatainkon mégis ritkán okoz mérgezést, mert csípős íze miatt elkerülik. Ló és marha y2 kilogrammot is baj nélkül fogyaszt, legföljebb a vizelet megszaporodása (veseizgatottság) észlelhető rajtuk. A régi orvosok különösen hashajtónak használták a fecskefüvet (sárgaság és idült májbajok alkalmával), de szembajok elleni hatását is nagyr at ártották, mi annál különösebb, mert kísérleti állatokon a chelerythrin adása után meg- vakulást (amblyopiát) is észleltek már. A régi magyar versezet ennek ellenére is azt mondja, hogy :

»A’ fetske-fiaknak ha szemek meg-vakul,

Azoknak az annyok vérehullóhoz nyúl;

Plinius azt írja, ’s nem is tudatlanul,

Ha szemek ki-folyt-is, de attól meg-gyógyul«,

— amire persze nem szabad esküt tenni, mert Plinius sok mindenféle ókori babonát és szófiabeszédet is bevett a munkáiba s ezeket aztán a középkori orvosok bírálat nélkül lemásolva széltében terjesztették, a népies gyógyításba is belevitték. Az orvosi babonák és előítéletek kiirtásához olykor évezredek kellenek !

A hazai fűtej félék, melyekről már a bőrizgatók között is részletesebben szólottám, mind többé-kevésbé erőteljes, hashajtó hatású növények. Loiseleur francia orvos behatóbban is tanulmányozta a Franciaországban termő fütejféléket és azt találta, hogy gyökerüknek a pora 0.70—1.20 gramnyi adagban hányást és hasmenést okoz, amiben semmi meglepő sincsen, hiszen tudjuk, hogy ezen növény családnak egyéb képviselői (a ricinusz, a Croton tiglium, a Mercurialis stb.) szintén hashajtó és hánytató alkotórészeket tartalmaznak. A fűtejfélék tejnedvében található euforbinsavról már ré-