Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
146 gyantát tartalmaz, mely talán illóolajból keletkezik. Hatórészei többé-kevésbé már a növény szárítása közben elbomlanak. Gyantája igen heves tüsszögést és száj gyulladást okoz ; a bőrre gyakorolt hatása sokkal gyöngébb és lassúbb. Régebben különösen a kéreg főzetét használták bujakóros és másnemű bőrbetegségek alkalmával s a lehámozott és ecetes vízbe áztatott kérget ma is használja a nép ilyen célokra. A belőle készített kenőcsöt (unguentum mezerei vagy rubefaciens) különösen a kőrisbogárkenőcs helyett alkalmazták, hogy a veseizgatást elkerüljék. Farkasboroszlánnal történt mérgezések elég nagy számmal találhatók az irodalomban ; így pl. már Linné említi egy leánynak az esetét, ki 12 darab boroszlántermésnek (bogyónak) az elfogyasztása után meghalt ; viszont néha 50—60 bogyó sem okozott halálos mérgezést, ha teli gyomorba vették, vagy ha bőséges hányás következett a megevése után. A régiek azon hite, hogy a boroszlán nem támadja meg a veséket, tévedés ; mert ismételve tapasztalták, hogy mérgezéskor fehérje- és vérvizelés következik be, azonkívül erős fejfájás, szédülés, deliráló rohamok, görcsök. Tekintve, hogy a kéregnek már 30 gramja kifejlett lovak elhullását okozhatja, a boroszlánt mindenesetre az erősebb hatású mérges növények közé kell soroznunk, szintúgy a nálunk (például a budai hegyekben) is előforduló kellemes illatú henye boroszlánt (Daphne cneorumot), melyet néhol halmaszlagnak és abortiv szernek használ a nép, továbbá a D. laureolát, melyet különösen Angliában háziállatok belső férgei ellen szoktak igénybe venni és már nem egyszer lovakon is igen súlyos, sőt halálos mérgezést okozott. A hazai fűtej vagy kutyatej félékről, ezekről a nemcsak növénytani, hanem hatástani szempontból is igen érdekes növényekről sokat lehetne írni. Ez az érdekesség közgazdasági, tekintetben is méltán megilleti őket, mert fehér tejnedvükben roppant fontos ipari nyersanyag: kaucsuk van. Igaz, hogy ez a kaucsuk- tartalom a tropikus kaucsuktermelő növényekéhez képest csekély, (az Euphorbia cyparissi as tej nedvében mindössze három százalék), de lehetséges, hogy egyik-másik hazai fajta nedvében sokkal több kaucsuk is található. Wehmer könyvében (Die Pflanzenstoffe, 1911) mindössze öt hazai kaucsukot adó kutyatej féleség van említve, holott nálunk legalább is 25 fajtája terem, melyek legnagyobb része még egyáltalán nem lett megvizsgálva a kaucsuktartalom dolgában. A háború alatt, mikor külföldi kaucsukhoz nem juthattunk, magam is sokat törtem a fejemet azon, hogy hogyan lehetne a hazai fűtej- félék kaucsuktartalmát értékesíteni, de sajnos nem jutottam kielégítő eredményre ; mikor pedig az úgynevezett béke bekövetkezett, azt gondoltam, hogy most már úgy sem érdemes ezzel a kérdéssel vesződnöm, mert a külföldi jó és olcsó kaucsuk úgyis agyonütné a magyarországit. Ha azonban meggondolom, hogy milyen irtózatos háború lett ebből a »békéből«, továbbá hogy Scheermesser szerint az E. cyparissiasból egy hektáron 50 kilogram nyers kaucsuk és 140 kg zsír volna nyerhető s az utóbbit méregtelenítés után táplálkozási célokra, glicerinkészítéshez s-tb. is föl lehetne használni, akkor mégis
