Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
147 úgy vélem, hogy a hazai fűtejféléket érdemes volna kaucsuk- és zsír- tartalmukra végigvizsgálni. Annál inkább, mert Jakabfalvy (1917) szerint a régi Magyarországnak több mint ezer holdnyi területén tenyészett a közönséges kutyatej (E. cyparissias), mely márciustól egészen június végéig bőségesen ontja tej nedvét s ha ehez még a többi nagyszámú ebtejfélét is hozzávesszük, akkor Csonka-Magyarországon is biztató eredmény kínálkozik. Mégha nem is sikerülne a hazai euforbiákból valami kiváló minőségű kaucsukot nyerni, akkor is kétségtelen, hogy gumidugók, bőrkittek, kaucsuk-kitt, enyv, kaucsuk- lakk s a gyógyszertárakban használatos kaucsukoldat {massa collem- plastri) előállítására ez a kaucsuk is alkalmas volna. A kutyát ej félék régen használatos gyógyszerek. Különösen hólyaghúzó és hashajtószerül használták régebben és használják az Euph. lathyrist némelyhol ma is. Már Csapó említi (1775), hogy a kutyatejből kiszivárgó »téj színű nedvesség tűz módjára égeti a nyelvet«, továbbá hogy »vizi betegségben ki vagyon, megszabadul, midőn gyökere porát ó-borban minden harmad nap megissza. Egyébként mérges fű ez, és nem minden embernek tanátsos bé-adni, mert fellyül-alúl szörnyen purgálja az embert, és bélit-is öszve szaggatja«. Ebben igaza is van: az euforbiák súlyos gyomor- bélhurutot okozó, mérges növények, melyek ma már teljesen kiszorultak a mi gyógyszertárainkból, minthogy enyhébb és megbízhatóbb hashajtóink is vannak. Különösen veszedelmesek a kutyatej félék magvai, ha nyersállapotban eszi őket az ember. Az Euph. lathyris magvaiból már 6—8 szem vérzéses bélhurutot okozhat embernél s a magvakból préselt zsíros olaj úgy hat, mint a krotonolaj, ez a tropikus fűtejféleség, csak valamivel enyhébben. Az E. esula magvaiból már két gramm felnőtt ember halálát okozta egy esetben. Háziállatok sokkal jobban elviselik a fűtejféléket. Egy német állatorvos (Dammann) három fontot adott be ezeknek az E. helioscopiából anélkül, hogy mérgezés tüneteit észlelhette volna. A fűtej félék családjából még az egynyári és évelő szélfűről (Mercurialis annuavól és perennisrőY) kell néhány szót mondanom. Ezek a nálunk is közönséges gyomnövények illóolajon kívül metil- amint és trimetilamint, hashajtó hatású keserű anyagot és indigóféle festéket tartalmaznak (ezért kékülnek meg száradás közben). A belőlük készített teát (forrázatot) hashajtónak használják néhol; az a kérdés azonban, hogy mérgező hatásaik is vannak-e, még ma sincs egészen tisztázva. A kísérleti állatok vizelete ugyan rendszerint vérvörösszínű, tehát vérvizelésre és vesegyulladásra lehetne gondolni; további vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a vizelet vörös színe nem vérfestéktől, hanem valami az indigóval rokon festőanyagtól ered. Mathis és Faure határozottan tagadják a szélfűnek mérgező voltát. Hashajtó hatása mindenesetre megérdemelné, hogy behatóbb kísérletek tárgya legyen, mert a jó hashajtó mindenkor értékes cikke lesz a gyógyszerforgalomnak. Mindezeknél nagyobb figyelmet érdemel a paprika (Capsicum annuum), vagy ahogy régebben nevezték: törökbors, kertibors, 10*
