Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 5. A genitális szervekre ható orvosi növények
94 Ami az anyarozs hatóanyagait illeti, Köbért vizsgálatai értelmében egy kornutin nevű alkaloida van benne, melynek az izmokra veratrinszerű hatása van s azonkívül a görcsokozó középpontokat is ingerli. Szerinte a kornutin az, mely az anyarozsbetegség görcsös alakját is okozza. Köbért szerint ez a vegyület az, mely a gerincvelőben levő anyaméhcentrumokat izgatja s ez úton még nemterhes állatoknál is a ritmikus méhperisztalitikának határozott erősödését okozza. A vemhesség kezdetén levő állati méhre nincs különösebb hatása, annak közepi szakában csak igen nagy adagjai hatnak, ellenben a vemhesség vége felé már egészen csekély adagjai is elvetélést okoznak. A második főalkotórész (Köbért szerint) a szfacelinsav ,x mely a szívtől távolabb eső szervekben (minthogy ezeknek vérrel való ellátása különbenis csekélyebb méretű), pl. a kakas taréján, sertések fülén stb., elhalást, üszkösödést és e szerveknek fájdalomnélküli leválását okozza. Az újabb vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a kornutin nem tiszta anyag, hanem különböző alkaloidák keveréke s ezek közt van az anyarozs legfontosabb hatóanyaga, az ergotoxin is. Minthogy állatokon eddigelé nem sikerült kornutinnal idült mérgezést előidézni, ennélfogva kétséges, hogy ez okozná az anyarozsmérgezés görcsös alakját. Barger és Dale szerint az üszkösödéssel járó mérgezést is az ergotoxin okozza, nem pedig a Kobert-féle szfacelinsav, mely különben sem egységes vegyület. Egyszóval azt kell mondanunk, hogy az anyarozs hatóanyagainak kérdése még manapság sincs kellőleg tisztázva. Ennélfogva, ha arról van szó, hogy az anyarozsnak vagy valamely készítményének az orvosi értékét és hatóerejét megvizsgáljuk, akkor vegyi eljárásokkal nem sokra megyünk ; ilyenkor sokkal megbízhatóbb eredményekhez jutunk, ha megfelelő élettani berendezésekkel macskáknak az anyaméhén végzünk kísérleteket, mint olyan szerven, mely igen érzékenyen reagál az anyarozs hatóanyagaira. Az anyarozskészítményeket leginkább a méhizomzat összehúzódásának fokozására s ilyen módon a szülés utáni vérzések csillapítására szoktuk rendelni többnyire bőr alá fecskendezések alakjában, mert így sokkal gyorsabban bekövetkezik a hatás, mintha szájon át adjuk. Ha a magzat megszületése után a méh nem húzódik össze kellő gyorsasággal és kellő erővel, akkor ez mindig veszedelmet jelent az anyára, mert elvérzés következhetik be. Nem elég erőteljes utófájdalmak esetén.tehát nagy segítségünkre lehet az anyarozs, ellenben hiba volna annak használata az előkészítő fájdalmak szakában, mert ez esetleg úgy az anyának, mint a magzatnak az életét is veszélyeztethetné. Más alkalommal bekövetkező túl- erős méh vérzések csillapítására is jól használhatók az anyarozskészít- * 1 idézett munkájára utalok, hol többek közt az van mondva, hogy Tissotot francia orvos tapasztalatai szerint az idült anyarozsmérgezés olyan embereken szokott mutatkozni, kik aratás után friss rozskenyeret fogyasztanak, »a régi rozsnak pedig efféle ártalmát ritkán látta. Melyből gyanítja, hogy idővel ez a méreg azokból a veszett rozsszemekből is kigőzölögne.« 1 A görög sphakelosból (a. m. száraz elhalás vagy hideg fene).
