Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 5. A genitális szervekre ható orvosi növények
95 mények, de nem tanácsos azokat nagyon hosszú időn át rendelni, mert akkor üszkösödések is következhetnek be, kivált a bőrön, az ujjak végén stb. Más belső szervekben (tüdőben, gyomorban stb.) történő vérzések ellen való használatának nincsen sok értelme. Ügy látszik, hogy a magyar köznép már régtől fogva ismeri az anyarozsnak méhösszehuzódásokat fokozó hatását, mert egy régi orvosi munkában,1 hol többek közt a mi népünk szülési babonáiról is szó van, azt olvasom, hogy némely vidéken »bizonyos cédulákat vagy holmi állatoknak részeit« függesztik a szülő nő nyakába, vagy férfiinget adnak rá, sőt a férj alsónadrágját vetik a nyakára vagy annak a madzagját kötik a derekára (ez még ma is nagyon elterjedt szokás !), végül azt is megteszik, hogy »a rozs-virágrul vizetskét itatnak a szülő asszonynyal«. Tudomásom szerint Ugocsa-, Tolna- és Pestmegye több helyén ma is az a szokás, hogy a szülés gyorsítására 8—io szem anyarozst dobnak egy pohár vízbe s azt itatják meg a vajúdóval. Vemhes háziállatoknál az anyarozs nagyobb mennyiségeinek elfogyasztása után hevenyés mérgezés tünetei (szédülés, támolygás, a hátsó végtagok bénulása) mutatkoznak s elvetélés is gyakori. Legérzékenyebb a szarvasmarha és a szárnyasok. Lovak még fél kilogramm anyarozs elfogyasztása után is csak mulólag betegedtek meg ; egy sertés pedig csak akkor hullott el, mikor (két hónap alatt) n kilogrammnyi anyarozst evett meg. Különösen nevezetes az 1884. évi északamerikai járványszerü mérgezés, mely nagy pusztulást okozott az ottani marhaállományban, mert nem ismerték föl idejében a baj igazi okát, hanem a tünetek hasonlósága következtében száj- és körömfájásnak nézték. Vemhes állatoknál, különösen teheneknél, az abortus után sokszor méhgyulladás (metritis) s ennek következtében magtalanság (sterilitás) marad vissza. Nők is nem egyszer használták már az anyarozst mesterséges elvetélés előidézésére s Pouchet említ egy francia cselédleányt, ki hat ízben abortált anyarozs után és a hatodik kísérlet után két hónappal maga is elpusztult a mérgezés következményeiben. Emberre vonatkozólag a halálos adagot nem lehet biztosan megállapítani, már csak az anyarozs bomlékonysága miatt sem ; kétségtelen azonban, hogy 4—5 gram már mérgező hatású lehet érzékenyebb egyénekre. Viszont Lehmann würzburgi tanár szerint Németország némely vidékén a mezőn tartózkodó pásztorgyerekek finom csemegének tekintik a kalászokból kikandi- dikáló, édes ízű skleróciumokat s naponként 40—60 szemet (tehát körülbelül 6—9 gramot) elfogyasztanak belőle különösebb baj nélkül. Minthogy az anyarozs állás közben gyorsan veszít hatékonyságából, érthető, hogv a kenyérben bevett gomba mérgező dózisát sem lehet általánosságban pontosan megszabni. A kenyérben már tíz százaléknyi mennyiségben is találtak anyarozst ; az ilyen kenyérnek köny- nyen felismerhető sötétibolyás vagy kékes színe van. Az olyan kenyér, melyben 3%% anyarozs volt, már négy nap múlva általános mérgezés jelenségeit okozta négy leányon. A frankenbergi tömeges mér- 1 1 Petevka : Bábamesterséget tárgvazó katechizmus. Pest, 18x4., 102. old.
