Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
ÁLLATTAN. SI A természettudósoknak ma egyhangú, határozott véleménye, hogy tengeri kígyó nincs. Ezzel nem akarják azt mondani, hogy nincs a tengernek előttünk ismeretlen óriási állata, de hogy az igazi tengeri kígyó, az Olaus MAGNUS-féle értelemben, képzelet szülötte. Hogy magyarázzuk hát a »szavahihető« észle- léleseket ? Már 1803-ban azt a véleményt mondja Allen Bradford angol lelkész, hogy a régiek alighanem a hosszú sorban úszó delfineket nézték tengeri kígyónak. Ezek néha tényleg magasra kivetik magukat a hullámokból s ez magyarázhatná a tengeri kígyó függélyes síkban hullámzását is. Mitchel és Schlegel hasonló nézeten vannak, csakhogy fókák hosszú sorát tartják »tengeri kígyónak«. Newton hasonló nézetet vall. Megtörtént, hogy a távolban úszó tengeri kígyó a jó távcsövek nagyítását nem állotta ki s hosszú sorban húzó madarakra bomlott. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a tengeri kígyó Olaus Magnus, Gessner s mások ábrázolásai szerint, sőt több új értesítés szerint is, ízekből áll, mint a férgek. Ez az ízeltség erős támasza azon elméleteknek, melyek a tengeri kígyót sok állatból álló láncnak tartják. Rafinesque Schmalz (1819) szerint a tengeri kígyó valami igazi tengeri kígyó óriási példánya vagy valami óriási angolna. Az első abszurdum, mert az India s Ausztrália körüli tengerekben élő kígyók (Hydro- phidae) közt már az 1 m. hosszú is ritkaság ; a másodikban lehet valami, mert már tényleg láttak három méternél is nagyobb angolnákat. Lehet, hogy óriási cápákat (Selache maxima, Carcharodon Rondelettii) vagy más nagy halakat (pl. Regalecus Banksii) néztek tengeri kígyónak. A híres stronzai tengeri kígyóról Edward Home kimutatta, hogy óriási cápa volt. Az sincs kizárva, 4