Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

ily hír járta be a sajtót, gyakran oly komoly formában, hogy a hír igazmondásában alig lehetett kételkedni.

Akik összegyűjtötték ez adatokat, pl. Oudemans, ki néhány éve 591 oldalas könyvet írt a tengeri kígyóról, kénytelenek voltak konstatálni, hogy az adatokban oly sok az ellenmondás és következetlenség, miszerint semmiképen sem sikerül belőlük valami lehetséges állatot összeállítani.

Hogy mennyire valószínűtlen és légből kapott adatokat sorolnak fel az állítólag szavahihető megfigyelők, elég arra utalnom, hogy a legtöbb szerint a tengeri kígyó a függőleges síkban kígyózva halad, vagyis testének pontjai elemelkednek a víztől s oly kapukat képeznek, melyeken egy hatalmas árbocos hajó átvitorlázhat. Ez a mozgás fizikailag is csaknem lehetetlen, meg az egész állatvilágban is magában álló volna, mert minden kígyózva haladó állat a vízszintes síkban mozogva halad (kígyók, angolnák, férgek). Az újabb »komoly« adatok közül megemlíthetjük a »Paulina tengeri kígyóját«. A Paulina angol hajó Drewar kapitány vezénylete alatt Brazília partjaitól 20 mértföldnyire, a San-Roque fok közelében 1877. júl. 8-án és júl. 13-án két ízben is találkozott 170 láb hosszú és 8 láb vastag tengeri kígyóval. Cethalakkal csatázott (!) s egyet gyűrűivel összezúzva a tengerbe vonszolt. Oszlopszerűen kiemelkedve a vízből (60 lábnyira) a hajót is megfenyegette. 1878. jan. 10-én a kapitány s az egész legénység megesküdtek Liverpool város tanácsa előtt, hogy az elmondott dolog valóság.

Számtalanszor lőttek már a tengeri kígyóra, még ágyúval is, de soha el nem ejtettek még egyet sem ; hulláját nem vetette ki soha a hullám, semmiféle porci- kája nem került tudományos vizsgálat alá, sőt mi több, soha igazi, állattannal foglalkozó szakember nem is látta, pedig az utóbbi évtizedekben elég sok zoológus kószált a tengereken.

50 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.