Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
24 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. A jelenség leggyakoribb télen, s innen kapta nevét: Héli älotm. Az első, ki komoly, tudományos vizsgálat tárgyává tette az állatok világának ez érdekes jelenségét, magyar ember volt: Horváth A. Az 1870-es évek elején megjelent tanulmányai eredményeként kimondja, hogy a téli álom először is nem álom, másodszor semmi köze sincs a télhez. Ma már számos kiváló tudós vizsgálatai alapján (Claude Bernard, Barkow, Pembrey, Forel, Clincke Pflüger és mások) a »téli álom« számos jelenségét ismerjük, bár nem mindegyikét tudjuk megmagyarázni. Kétséget sem szenved, hogy a »téli álom« abszolúte más valami mint az alvás. Nemcsak mélység, tartam s hasonlókban mutat különbséget, hanem lényegileg is egészen más. A téllel, mint évszakkal nagyon kevés összefüggést mutat. Már Aristoteles is tudja, hogy sok állat nemcsak télen, de nyáron is bizonyos lethargikus álomba merül, s ez adatot Barkow, Humboldt, Cuvier és mások is megerősítik. Horváth egyenesen »nyári téli álomról« beszél. Kitűnt az is, hogy sem a hőmérséklet, sem a táplálékhiány nem egyedüli és kizárólagos oka a téli álomnak. Lehűtéssel téli álmot előidézni vagy fölmelegítéssel megakadályozni igen bajos s a legtöbb esetben merőben sikertelen kísérlet. Kétségtelen, hogy az elalvás és fölébredés előidézésében eddig ismeretlen tényezők viszik a főszerepet. A »téli álmot« alvó állatok legjellemzőbb tulajdonságának azt ismerték föl, hogy szervezetük hőszabályozó képessége oly változást szenvedhet, mely az állatokat az ú. n. változó hőmérsékletű állatokhoz teszi hasonlóvá, s képessé teszi őket arra, hogy baj nélkül a környezet hőmérsékletére lehűlve, a szervezet működésének minimumra leszállása mellett is éljenek.
