Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

ÁLLATTAN.

Részletes cáfolgatással nem foglalkozhatunk, hiszen valóságos könyvtárkatalógus volna a citátumok sora.

Elég arra hivatkoznunk, amit a világ legnagyobb könyvének lapjai, földünk rétegei tanítanak. Ezek kövületek, lenyomatok és konzervált tetemek alakjában megőrizték évszázezredek állatainak s növényeinek hírmondóit, s mióta e titkos jeleket tudósaink olvasni tudják, egy új világba nyílt bepillantásunk.

Látjuk, hogy messze múlt korokban más lények népesítették be a föld felületét, ötvenmillió év előtt a kagylók és más gerinctelenek voltak a »világ urai«, majd a halak néma birodalmának határai ölelték körül az egész földgolyóbist, s már tökéletes volt az élet a földön, mikor a Trias korszak 30 méteres szörnyetegei bömböltek versenyt a vulkánokkal. Alig 14—15 millió éve, hogy az első emlős tejével táplálta kicsinyeit, s mióta az embernek mondható lény megjelent a földön, alig múlt el egy évmillió.

Hova lettek a régmúlt idők uralkodói ? Hol van a szörnyű iguanodon, mért nem röpköd versenyt denevéreinkkel a pterodactylus, mért nem tör utat erdeink- ben a mammuth hatalmas talpa ? Eltűntek. Egészen új állat- és növényvilág áll helyükön.

Tán szörnyű világfölfordulások, kataklizmák söpör- Kata- ték el őket, hogy a letörült táblára egy új teremtés klizma- írja alkotásait, mint azt Cuvier tanította, s mint azt elmélet- sokan még ma is hiszik ? (Mendemonda.)

Nem. Világfölfordulás, mely minden addig élőt kiirtott volna, nem volt soha. Az élet folytonossága nem szakadt meg. Ezt Lyell geológiai kutatásai kétségbe- vonhatlanul bebizonyították.

De hát akkor hogyan magyarázzuk az élőlények világában végbement nagy átalakulásokat ? Egy útunk van, — melyet Lamarck jelölt ki — el kell ejtenünk a fajok állandóságának tételét, s föl kell vennünk,

15