Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

értelemben, mint azt közönségesen akarják, nincs szükség, nem is keresték soha. A származástan megalapítója nem Darwin, hanem Lamarck (1809) s a darwinizmus nem azon tanok összessége, melyek az egyes fajok egymással összefüggését kutatják (ez a lamarckiz- mus), hanem az a tudomány, mely a fajok átalakulásainak okait, módjait, törvényeit keresi.

Látjuk, a tévedések hosszú sorával van dolgunk, melyeket cáfolni annál nehezebb, mert a cáfolat alapját képező természettudományi igazságok közül is nem egy annyira elferdítve és hibásan él a köztudatban, hogy csak számos mendemonda tárgyalása után foghatunk e tévedések helyreigazításához.

A fajok Mendemonda például az is, hogy a fajok állandók, állandó- ^ faj fogalmát a legtöbben valami magától adott dolog- saga" nak tartják, s nem is gondolnak arra, hogy ez egészen önkényes emberi alkotás. A természetben nincsenek fajok és nemek, csak az ember csoportosította az élőlényeket hasonlóságaik alapján.

Hogy az élőlények bizonyos csoportokba oszthatók, azt már a legrégibb idők természetvizsgálói is tudták. A halak, kétéltűek és csúszómászók, madarak és emlősök önálló csoportjait már ARisTOTELES-nél megtaláljuk. A csoportosítást és osztályozást igazán gondosan, s máig is fönnálló alapokon Linné csinálta meg a XVIII. század derekán. Jellemző, hogy még e lángelme sem tud szabadulni a szentírás betűitől, s Mózes szellemének megfelelően azt vallja, hogy »a faj változatlan, s annyi különböző faj van, amennyit kezdetben alkotott a Teremtő«.

Ez a felfogás már rég kimúlt. Ma már senki sem vallja a fajok állandóságát — a tudósok és a természet- tudományokban jártasok közül; de igenis vallják és hirdetik a többiek. Elterjedt, bár határozott kifejezésben nem nyilvánuló mendemondákkal van itt dolgunk.

l4 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.