Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
Il8 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Hal. Orrlikai- ból szökőkút. a szarvváltás tüneménye, azoknál nem lephet meg ily képtelen állítás. Igaz, hogy a szarvasbogár fejlődése 5—6 évig tart, de a kis csomók száma általában nincs a korral összefüggésben. Hasonló mendemonda szól a csörgőkígyó csörgőjéről is; erről később emlékezünk meg. Zerge. A zergéről beszélik, hogy kampóinál fogva fel tudja magát akasztani a sziklafalak peremére s így rejtőzik el a vadászok elől. Cethal. A cethalakat, delfineket, bálnákat, narvalokat sokan még ma is halaknak tartják, bár a cetről már Aristoteles tudta, hogy emlősállat. Tüdővel légzés, meleg vér, a fiák szoptatása s minden egyéb tulajdonságuk mutatja, hogy emlősállatok, melyek azonban életmódjuknak megfelelően nagyon átalakultak. Ezzel a mendemondával, melynek forrása ártatlan tudatlanság és a biblia, nem kell bővebben foglalkoznunk. Képeken a cethalakat rendesen úgy látjuk ábrá- ' zolva, hogy orrlikaiból pompás szökőkutak töveinek elő. Ez az ábrázolás nem egészen helyes. Brehm ugyanis a következőket írja: »A fölbukó cet először is prüszkölve fújja ki a vizet, mely benyomult orrlikaiba, ezt pedig oly erővel teszi, hogy a víz mind cseppekre oszlik, de azért mégis 5—6 méternyire felszökik. Ez a levegősugár legjobban hasonlít egy gőzoszlopra, mely szűk csőből szabadul ki. Olyan vízsugarat, minőt a szökőkút lövel a magasba, egyetlen egy cet sem lök ki magából, ámbár a legtöbb rajzoló ezt ábrázolja s még sok természet- búvár is ezt állítja.« Régebben azt hitték, hogy a kilőtt vízsugár oly hatalmas, hogy még nagy hajókat is elsülyeszthet a
