Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A viz

30

kénsavanynyal vegyülve. Főleg a mésztől és keser- földtől vau a viznek azon úgynevezett keménysége, a mit leginkább arról ismerünk meg, hogy a szappan fejér pelyhekre (mészszappan) foszlik, s a hüvelyes veteményeket nem főzhetjük abban eléggé lágyra, mert a mészrészecskék finom , de kemény réteggel vonják be az érintett főzelékek sejthártyáit. Lágy vizben egészen fölolvad a szappan minden üledék nélkül, s ezért használnak eső- és folyóvizet a mosáshoz. Minél tisztább a viz, minél kevesebb abban a mész és keserűsé, annál inkább meg van ezen lágysága.

A mely vizben sok a mész, rendesen tisztábbnak , átlátszóbbnak tetszik szemünknek s jobban is Ízlik. De ha megfőzzük, gyakran fölzavarodik, s üledéket hagy maga után , mely egészen bevonja az edény bensejét. Ha valamely vizben igen sok a mész, s a levegőn áll egy ideig, vékony hártya vonja be föliiletét; s ha szilárd testet teszünk abba, hosszasabb idő alatt mészréteg rakodik le rá, megkövül, a mint mondani szokták.

Már előbbi czikkünkben érintők, hogy ha szén- savanyt hozunk érintkezésbe meszes vizzel, megzavarodik az, mintha egy kis tejjel vegyitnők, mig szénsavanyos mész képződik abban, mely igen finom poralakban lebeg a vizen; de ha nem szűnik a szén- savany folyása, a szénsavanyos mész újra feloldódik, s a viz megtisztul. A szénsavanyos mész föloldása csak akkor lehetséges, ha fölös szénsavany van a vizben.