Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A viz

31

Ha azonban az ekkép megtisztított folyadékot többször ismételve egy edényből másba töltjük, megint tejszinii zavarodása lesz annak, mivel a fölös szénsavanyt ismét visszaadtuk a levegőnek. Ugyanez az eset, ba a meszes források medrét találjuk kártyával bevonva ; ha egy pénzdarabot avagy egyéb merő testet dobunk az ilyen vízbe, lassanként szénsavany liólyagcsák fejlődnek ki a fölületén, s mész vonja be apránként a beledobott tárgyat, — a szénsavanyos mész lerakodása. Hasonlót tapasztalunk az úgynevezett kövtiléseknél bizonyos vizekben ; s a csöpegő-barlangokban, hol a fölülről alá- csöpegő viz mész-tartalma annyi különféle idomú lerakodásokat képez.

Ha a tiszta oldatot tűzön melegítjük: ez által is különválik abból a fölös szénsavany, megint tejes zavarodásu lesz, mint azelőtt, miglen a mész mind lerakodik szénsavanyos só alakjában, s majdnem egészen tisztán hagyja a vizet. így származik a főző-edény és gőzüstök benső oldalán ama fejéres réteg, melyet liiában igyekszünk lemosni. Egyszersmind ez fejti meg, miért lágyul és tisztul meg a viz a zés által. De ha a vízben sok a mész és pedig gipszalakban : akkor már nem elég annak eltávoztatá- sára csupán a főzés. Egy kevés sziksót kell ez esetben a forró vízbe vetnünk, s azonnal kiválik a gipsz mesze.

Mivel immár a viz, hatalmas oldó erejénél fogva, szikla- és földrészeket képes átfolyása közben magába fölvenni: gyakran megesik, hogy a