Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)
A viz
23 hosszasabb ideig kellemesnek találnék a légkört, mely bár a legjobb illatokkal volna folyvást tele ; s ha naponként a legfinomabb étkekkel és ifiszerekkel ingerelnők Ínyünket, bizonyára gyomorgyuladás és elgyöngtilés lenne a vége. Szagló és ízlö érzékeink soha sem tűrik liosszasb ideig a túlságos ingert, s mihelyt csak egyetlen idegünk szenved folytonosan, az egész testnek is szenvednie kell azzal. íme, ez az oka, hogy a viz és lég, mely mindkettő folyvást megy az állati testbe, s annak legérzékenyebb, leg- gyöngédebb részeibe, tiszta és egészen ment minden ingerlő és izgató anyagtól, s a test minden részeit, úgy szólva, észrevétlen át meg átjárhatja. Anélkül, hogy legkisebb ártalmat avagy fájdalmat okozna, a legérzékenyebb idegekbe is eljut; valamint külsőleg is a test leggyöngédebb, sőt gyuladásos részeibe is behat, s nem hogy sértené, sőt ellenkezőleg többnyire liüsitő, csillapító és üdvös hatással van azokra. Fontos tulajdonsága továbbá a víznek minden élő lényre nézve , hogy h fi s i t. Rendkívüli ugyan becse, főleg száraz, meleg tartományokban, már an- nálfogva is, hogy pótolja a nedvet, mely a száraz, meleg légkörben folyvást elpárolog a bőrön át és a tüdőből; hűsítő ereje azonban még növeli a viz becsét minden szomjas, eltikkadt állatra nézve. Akár italul, akár fürdőképen használjuk, hűsítő hatását nem pótolja semmi egyéb folyó test. Mert nagyobb hőfokra van szükség, hogy a vizet érezhetőleg föl- melegitsük, mint bármely egyéb hasonló súlyú folyó testnek. így például ugyanazon melegség, mely egy
