Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

12

Ha a földfelületet hüsebbé teszi a meleg kisugárzása : a légnek is ki kell hűlnie, mely azzal érintkezésbe jö; s a kihűlt légfolyam szintúgy hátrahagyja a benne levő nedv egy részét a sikon, mint a hegyeken. Rendkívül finom, különvált részecskékben ülepszik az le, s a feljövő nap sugarainál minden levélkén, minden fűszálon ott ragyognak a harmat gyöngyei.

S a teremtő e részben is bölcs arányt alkotott. Különböző anyagok különböző fokban birnak képességgel a meleget kisugárzani; honnan nem is egyiránt gyorsan hül ki minden test. Először tehát azon testek részesülnek és pedig legdúsabb mértékben a harmat csöppjeiben, melyek legelőbb hűlnek ki. Hüs nyári estén már nedves a pázsit, mikor a köves út, mely a mellett elvisz, még egészen száraz. S minden zöld levél az erdőben, minden fűszál a mezőn élvezte immár a mennyei forrás vizét, mikor a kopár föld s a poros országutak még nem részesültek abban.

Ugyanazon vizpára, mely a légben szállong, adja mérsékelt égöv alatt az üditö esőt; onnan származnak forróbb világrészekben a nagy esőzések, melyek ott az északi telet pótolják. Csak a leesés módjára nézve különbözik egymástól a harmat és eső.

A légkör magasabb rétegeiben hideg légfolyamok özönlenek folyvást északról, s melegek dél felöl. A mint két ily különböző hőmérsékletű légfolyam , mindenik bizonyos mennyiségű nedvvÄ ter-