Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

13

helve, találkozik a légkörben : elegyül egymással, s ez elegyület teszi aztán a kettőnek közép hőfokát. De az ily középmérsékletü lég nem képes többé a két légfolyam által hozott vizgőzt fentartani. Felhők képződnek, s az összesürüdött nedvfölösleg csöp- pekben foly össze; s e csöppek hullanak aztán eső gyanánt a földre.

Ha meggondoljuk, mi csekély mennyiségű viz- pára van a légben, — úgy hogy ha egyszerre mind leesnék is, öt hüvelyknyire is alig boritná le a föld felületét: valóban csodálnunk kell roppant, végtelen hatását. Evenként annyi eső esik Európa mérsékelt égalja alatt, hogy ha egyszerre ömlenék alá, 20—30 hüvelyknyire emelkednék a vizár; habár kétségkívül vannak egyes vidékek a szárazon, hol nincsen oly nagy esőzés. Ellenben mennyire megnyílnak a déli égöv alatt a menny csatornái: mutatja azon adat, miszerint a Kassaya hegyek mentén, Kalkuttától északra, Keletindiában, 610 hüvelyknyire is fölmenne az évi esőzés; miből 550 hüvelyknyi a májussal kezdődő hat hónapban esik. Egy nap alatt is fölülhág gyakran 25 és fél hüvelyknyi magasságon az esővíz. S mindezen sok viz azon légkörből hull alá, melyben alkalmasint soha sincs egyszerre több nedv , mint a mennyi harmatképen permetez évenként az egész földre.

S más fontos szolgálatot is tesz az eső : kimossa mintegy a leget, melyen átfoly, föloszlatja és lemossa mindazon gázokat és gőzöket, melyek az érintett főbb alkatrészeken kívül még a légben van-