Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)

II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - B) Idűlt 's genyedő megválások. A' fekélyek

IDÜLT ’S GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK.

63

A’ dobok igen meggyulladván, némelly külső és belső ártalmas befolyások alatt fenével is végződhetnek.

761. §.

Ha a’ bujasenyv közönségessé leszen, vagy különösen a’ bőrt, a’ takonyhártyát, vagy a’ csontokat lepi meg. Azon közidőnek tartása, melly a’ helybeli bujasenyves tünemények megjelenése, és a’ közönséges bujasenyvnek kitörése közt eltelik, különböző. Ez többnyire az első rendbeli bujasenyves bántalmak után hat hétre jelenik meg, de a’ közidő hosszabbnak és rövidebbnek is tapasztaltatok. Az álorczds hujasenyvneh fogalma (Ines larvata) tulajdonkép csak ezen idő közre alkalmoztathatik, midőn is az eredeti bujasenyves bántalmak tetszőleges meggyógyulása után egész a’ közönségesnek kitöréséig ennek semmi bizonyos tüneményei nem nyilatkoznak. A’ közönséges bujasenyvnek kitörését többnyire enyhe láz , es a’ tenyereken éx'zett égő melegség jelentik.

762. §.

A’ torok takonyhártyájának gyuladása, melly mint olly tetszőleges hurutos bántalom, melly orrdugulással, nyelésnehezséggel, szórekedéssel, dunnogó beszéddel , és könnyezéssel jár, szokott leggyakrabban mint bujasenyves baj mutatkozni. A’ torok’ vizsgálatakor a’ takonyhártyát vörösödve, a’ mandolákot és a’ nyelcsapot dagadva találjuk5 a’ vörösség leginkább egyes helyeken telepedik meg, a’ többi helyeken homályosabb, korcs- szinű. Ezen helyek nem sokára fölfakadnak, és olly fekélyekké válnak, mellyek tulajdon tekintetükkel ele- gendőleg bélyeglődnek. A’ pofák belső lapján, vagy a’ szájszegleteknél gyakorta hólyagosak teremnek, mellyek csak hamar fekélyekké lesznek. Ezen fekélyek gyorsan terjednek, a’lágy Ínyt. elpusztítják, az orrcsontoknak esnek, büdös orrbeli folyamot (bujasenyves orrpusztulást, ozaena syphilitica) csontszuvat, és az orrcsontok elromlását okozzák.

763. §.

A’ külbőrön a’ bujasenyv főitől·, csécsel·, vagy ge- nyedél·el· által mutatkozik, mellyek főkép az arczon és homlokon jelennek meg (buja koszorú, corona veneris), és eleintén világos, később rézszinű vörösségüek. A’ ge- nyedékek barna piros széllel szegeinek , majd egyenkint állanak, majd csoportba tolakodnak, gyakorta főkép éj- jenkint nagy égetést okoznak, és igen gyakran fekélyekké változnak , mellyek bibor vörös széllel szegeinek,