Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)

II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - B) Idűlt 's genyedő megválások. A' fekélyek

kély széleinek állandó izgatása állal is okoztathatnak , mi által a’ nedvek fölakadása, és afféle változás hoza- tik elő, mint a’ kemény ed ésnél. — Az efféle kérgesedé- sek a’ fekélyek gyógyulását hátráltatják, és vagy föl kell lágyitatniok, vagy félre mozditatniok. Csak midőn ar kérgességek nem igen merők, és nem épen érzékenyte- lenek, lehet föllágyitásokon, lágyító- egyszersmind iz­gató szerek által iparkodni; miilyenek: az amóncís bű­ről·-tapasz, (empl. de cicuta cum ammoniaco) a’ hi­ganytapasz , a’ mézgatapasz, (Empl. gummosum) a’ szap­panos tapasz, a’ mézgás ólomtapasz, (empl. diachylon cum gummi) a’ sósavas hugyagnal· olvadéka. Ezen sze­rek ha nem segitnek, az éfető szerekhez menünk által, miilyenek: a’ dárdanyvaj, ar pokolkő , a’ tiszta folyó hugyag, (bűzsó) a’ dárdacsos borkősavas hamagnak (hánytató borkőnek) olvadéka; de ha a’ fekély helye megengedi, még a’ karczozáshoz, és a’ kérgesedésnek késsel eszközlött lemetszéséhóz is nyúlunk. 698. §. A’ viztáros fel·ély (ulcus oedematosum) környé­két olly vizkóros daganat veszi körül, melly az ujnyo­mást megtartja, a’ fekély szélei petyhüdtek , haloványok, gyakorta még vizkórosak is lesznek; a’ husszemölcsök sáppadtak, a’ vizes evnek elválasztódása gyapora. Ohai ezen fekélynek vagy helybeliek, erőmüvesek, vagy bel­sők; miilyenek: a’ visszavivő edények nyomása, kö­zönséges vagy helybeli gyöngeség, nyirkos külemény, ?slb. — Orvoslása ezen fekélynek azt kívánja, hogy az ok eltávoz tatásán és a’ fekély tompa bélyegét megváltozta­tó szereken kívül, a’ fekélylepte tag még nyomó kötö­zéssel is állandókig szorítva tartassák· 699. §. A’ taplós fel·élyel· (ulcera fungosa) vagy egész kö- rűletöken, vagy egész helyeiken, vagy széleikón van­nak növedékeiíkel benőve, mellyek ugyan tulajdonsá­gaikra nézve igen különbözők, mert majd petyhüdtek, noloványok , vagy komorvörösek érzéke'nytelenek ·, és könnyen vérzők, majd merőbb tulajdonúak, kékes vörös színűek, és igen érzékenyek· Az elsők egyedül beteges bujálkodásai a’ husszemölcsöknek, az utolsókat pedig go­noszféle elfajulások gyanánt kell tekintenünk. Ezen tap­lós elfajulásnak oé« tehát a’ fekélynek sokáig tartó tom­pa állapotja, lágyító szerekkel való vissza élés, lenge 28 AZ ÖSZVEFÜGGÉSNEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom