Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Első osztály. Gyuladás - Első szakasz. Gyuladás átalánosan
A’ bőrnek nem épen nehéz gyulladása többnyire a’ bőr lehámlása mellett oszlódással végződik, de gyakran vizes daganat vet neki véget. —A’ bőr jobban meg lévén gyulladva, a' fölbőr alá bizonyos nedv ömlik ki, melly által hólyagok, és genyedékek szármoznak. — Ha a’ gyulladás, a’ nélkül hogy nehéz volna, sok ideig tart, akkora’ fölbőr elromlik, és az ekent megmezteleniilt érreczéből kiizzadó nedv varrá yáltozik. — Ha pedig a’ gyuladás a’ bőr alatt fekvő sejtszövetig terjed, akkor többnyire nagy, és genyedéssel végződik. , A’ sejtszövet gyulladása többnyire szembetűnő, ha- tárzatlan terjedelmű vörösséggel, kemény, érméczes daganattal, nagy feszüléssel, és bizonyos kopogó fájdalommal jár , csak kisebb földián lévén, oszlódik el, szokott kimenetele genyedés, de gyakran fenés pusztulás is. A’ mirigyek gyulladását nem igen nehéz, inkább tompa fájdalom , nem nagy hőség , látszatosan kemény ’3 korlátolt, a\ környékre is elterjedő daganat követi ^kimenetelei a’ sejtszövet gyulladáséival egyek, csak hogy a’ mirigylob gyakran idült természetet vesz magára, midőn is könnyen keményedéssel végződik. A’ takonyhártyák gyulladásánál a’ takonyelválasztás kezdetkor elnyomatik, a’ közben még öregbedett hévség, és érzékénység, nyomó fájdalom, és nagy vörösség jelentik magokat. Az elválasztás nem sokára elkezdődik, melly által vékony, eléggé csípős nedv választatván el, ez később ragadósabb , tejfel nemű, és enyhe tulajdonságú lesz. Egy életmüves rész sem kap olly könnyen beteges hajlandóságot a’ gyulladásra mint a’ takonyhártyák; mellyek ha idült gyuladásoknak vettetnek alá, akkor szivacsos sejtszövetök föllazul, megdagad , és neki vastagodik , táplálódások ollykor úgy elváltozik, hogy belölök új képeletek, pöfedékes kinövések támadnak. A’ gyulladás nagyobb lévén, vagy a’ takonyszivár sokáig tartván, gyakran az alatt fekvő részek fekélyedés által romlanak el. A’ gyulladt takonyhártyák csak ritkán nőnek öszve. A' sávos hártyák gyulladni igen hajlandók, gyulladások igen fájdalmas, sebesen fejlődik, hamar terjed, és oszlódásba, öszvenövésbe, átizzadásba, és fenébe gyakran, fekélyedésbe pedig csak ritkán men által. A’ savós hártyák sokszor megvastagodnak, még pedig a' külső fó- lületökön fekvő sejtszövet, vagy némelly képlődékeny hártyák által, vagy pedig tulajdon állományokban is. Á’ savós hártyák idült gyulladása leggyakrabban vizkóros bán- talom képe alatt szokott föllépni. A’ rostos kepeietek gyulladásánál a’ fájdalom gyakorta igen nagy, máskor változó, mélyen ülő, nem annyira 42 I. OSZTÁLY GYULADÁS.
