Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)

Felfekvés gerinczagyi bántalomnál.

77

tanulmányozása által épült fel, a baleset után negyed-ötöd napra kezdenek a heveny decubitus első jelei leggyakrabban mutatkozni: azonban mint látni fogjuk, sokkal előbb is jelentkezhetnek, a második naptól kezdve, sőt még korábban is. Úgy látszik — és e megjegyzést már Brodie tette — hogy az üszők képződése annál sebesebb, a gerinczagynak mentői magasabb pontját éri az erőszaki sértés. Más oldalról Ashhurst J. statistikájából az folynék, hogy a táplálati zavarok annál gyakoriabbak lesznek, minél lejebb ereszkedik a sértés, így ezen szerző szerint a nyaktáj sértései után az üszők csak háromszor lett feljegyezve (^L pro 100) a háti tájra nézve 12-szer pro 100) mig az ágyéki tájra az arány pro 100 emelkedett (7. eset)1).

A priapismus, a többé-kevésbé heves ránggörcsök, melyek a hüdött tagokban akár önkényt, akár előidézés következtében fellépnek, a rohamokban mutatkozó zsonggörcsök mind oly tünetek, melyek a gerinczagy vagy agyburkok izgatottsági bántalmaira szoktak emlékeztetni s többször említve találhatók azok között, melyek a csigolyaoszlop töréseiben az üszkök jókori fejlődését megelőzik, kisérik vagy követik.

Hasonló esetben tehát, mint láttuk, a mozgáshüdött részek érzéketlensége nem állandó tény; és a hőmérsék nevezetes emelkedését illetőleg, melyek az edénymozgató hüdés2) következtében, eme testrészek olykor székhelyévé lesznek, jelenleg nem lehetne eldönteni megvan-e az akkor, miután az észlelők figyelme nem irányult különösen ezen pontra. A véres ali hatású, sőt genyes vizelet kiürítését ellenben mi mint oly tünetet jelezzük, mely azon időben gyakran jelentkezik, midőn a heveny decubitus létre jő. Oly tény ez, melyre utóbb alkalmunk leend visszatérni.

A hullavizsgálat mai napság, a gerinczagyi bántalmakra vonatkozólag általában semmi jellegzetest sem derített ki azon esetekben, melyekben a gyors fejlődésü üszkök létrejőnek; azonban hasonló *)

*) S. Ashhurst. — Injuries of the Spine with an Analysis of nearly four hundred Cases. Philadelphia. 1867.

2) A gerinczoszlop háti tájon történt törése esetében, melyet J. Hutchinson észlelt, baleset után másodnapra a két láb belső bokái mellett felvett hőmérsék 38» C. fölé emelkedett. Woodmann tr. London Hospitalban tett észleletei után a két első lábujj közé tett hőmérő rendes állapotban, átlag 27‘5 adott; maximum 340-5 és a minimum 210-5 volt. — Lásd Hutchinson — On f ractures of the Spine in London Hospital Reports III. köt. 1866. 363. 1. — Lásd szintén Weber és Gull. The Lancet jan. 27. 1872. 117. 1. Clinical Societjj of London.