Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
78 Felfekvés féloldali alsó végtaghiidésnél. körülmények közt többször találunk oly gelűnczagyi elváltozásokat említve, melyek lobos folyamat létét kétségen kívül helyezik; így például több esetben van feljegyezve genyes beszüremkedés, sőt tályogképződés az ellágyult részek közepeit. Félodali alvégtag hüdés (hemiparaplegie) eseteinek tanulmányozása, melyek csak a gerinczagy féloldalát érő sértésekre következnek, hasznos útmutatást szolgáltathat a heveny felfékvési üszők kórszármazástanára s néhány más, gerinczagyi októl függő táplálati zavarra nézve. Brown-Séquard munkálataiból tudjuk, hogy állatoknál ilynemű sértések után az alsó végtag mozgáshüdése fejlődik ki azon oldalon, melyen a gerinczagyi sértés székel; ezen végtag azon felül atapérzés felmagasztaltságának többé-kevésbé kifejezett fokát tünteti föl,' és mi több, nevezetes kőmérséki emelkedést külöl, mely az edénymozgató hüdéshez van kötve. Az ellenoldali végtag ellenben megtartja rendes hőmérsékét és mozgásait, mig a tapérzés benne igen csökkentnek, sőt teljesen kihamvadtnak mutatkozik. Mindezen sajátságok hasonló körülmények közt embernél is rendesen létre jönnek. Ennél is valamint az állatoknál mindkét oldali végtagban különféle táplálati zavarokat látunk fellépni, melyek csaknem mindig egyidejűleg jelentkeznek, s melyek mind nyilván gerinczagyi bántalomból származnak. Azon táplálati zavarok közül, melyek embernél észlelhetők, kiemeljük főkép a villamos (faradi) összhuzékonyság gyors csökké- nését, követve csakhamar izomsorv által, és az izületi bántalom azon különös alakját, melyre mindjárt visszatérendek és végre a heveny felfekvési üszköt. Nevezetes az, hogy mig az izületi baj és az izomsorv azon oldal végtagján székelnek, hol a gerinczagy megsértetett, addig az üszők, mint már megjegyeztük, inkább szeret az ellenoldali végtagon mutatkozni, hol a keresztcsonti tájat foglalja el és ezen táj közvetlenszomszédságában azülepet. Azok után, miket Brcwn-Séquard mondott nekem az üszők ezen különös elrendeződése, a gerinczagyi bántalom székhelyéhez viszonyítva, állandó tény volna állatoknál; embernél már több Ízben volt az kimutatva. By nemű példa gyanánt idézem röviden a következő eseteket. Huszonnyolcz éves ember, kinek kortörténetét Yigués1) közölte, hátulról a kilenczedik és tizedik háticsigolya közt, mellkasán karddal vágatott meg, a kardcsapás a tünetek után Ítélve főkép a gerinczagy balfelét sértette meg. Közvetlenül erre mozgáshüdés fejlődött, mely *) *) Brown-Séquard. — Journal de Physiologie? III. köt. 130. 1. 1863.
