Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Heveny felfekvés. 65 általában csak másodrendű érdekkel bírnak, hogy figyelmeket különösen azon másik bőrbántalomra hívjam föl, melynek jó nagy számú agyi és gerinczagyi betegségek klinikai kortörténetében igen jelentékeny szerep esik osztályrészül. A bőrbántalom, melyről szólandó vagyok, kezdetben felpiros folt alakjában mutatkozik, melyen szaporán fejlődnek ki hólyagcsák és hólyagok; e bántalom gyakran igen sebesen a bőr és ez alatt fekvő részek elhalására vezet. E baj legközönségesebben az ülepet (siége) foglalja el; de kifejlődhetik csaknem egyformán a törzs vagy a végtagok minden részén, mely felfekvésnél valamely kissé tartós nyomásnak volt alávetve. A legrövidebb ideig tartó és igen gyönge nyomás is elegendő arra, hogy bizonyos esetekben e baj megjelenését okozza. Végre vannak még más esetek, igaz ugyan, igen kivételesek, hol a bőrbántalom a legkisebb nyomás vagy más hasonnemü alkalmi ok közbelépte nélkül látszik létrejőni.1) E bántalom igen különbözik mindazon, egyébként igen különféle kütegektől, melyeket oly közönségesen észlelhetünk azon egyéneknél az ülepen, kik a legeltérőbb betegségek által arra kárhoztatvák, hogy a betegágyat hosszú ideig őrizzék. Eme, majd felpiros, dobrócz- szerü (lichenoides), majd genytüszős, fekélyes, majd bibircsós (papu- leuse) és a plaques muqueuses-khez csalódásig hasonló kiitegeket — általában izgató anyogokkal ismételt és hosszas érintkezés okozza, minő a vizelet és bélsár. Sőt ezek, miként a heveny decubitus, valódi üszkös pörkök eredő pontjává lehetnek; azonban ez utóbbi az előbiek- től fontos jellegek által világosan különbözik, minők: először megjelenése az elsőd baj fellépte után kevés időre vagy rohamos súlyosbodása folytán, és másodszor igen gyors fejlődése. Azon egészen különös érdek miatt, mely a szóban forgó bántalom- hoz fűződik, ez bizonyosan megérdemli, hogy saját néven jeleztessék. Samuel, azon ritka szerzők egyike, kik e tárgyat különösen tanulmányozták, a decubitus acutus vagy máskép a gyors fejlődésit üszökpörk (eschare á formation rapide) nevet ajánlotta ennek megfelelésére. 2) így akarja ő azt a decubitus chronicus-tól megkülönböztetni, azaz *) *) Brown-Séquard. — Lectures of the central nervous System. Phila- delph. 1860. 248. 1. — Couyba. — Des troubles trophiqus etc. These de Paris. 1871. 43. 1. a) Decubitus .... Eschare (németül Wundliegen), mely a keresztcsonton és másutt is képződik stb., lásd Littré et Robin, Dictionnáire, Paris 1865.
