Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
40 Izomrostok elváltozásai. gának. De ha igy, akkor igen valószinü, hogy a szóban forgó tünemény az összhuzékony állomány alkatában létrejött valamely változás eredménye, azon izgatás befolyása alatt, mely az ideg elágazódások legvégső utjain egész a kezdeti izomkötegekre tétetett át. A gyorsaság, melylyel e táplálati zavar létrejönne, nem hozható fel érv gyanánt feltevényünk ellenében. A kisérlet valóban azt mutatja, hogy bizonyos okok befolyása alatt, minő például az üteres vérkeringés hirtelen megszakítása, az izomrostok még gyorsabban — csupán néhány óra alatt — kétségkivül igen hasonló módosulást tűrnek el, miután szintén az izomnak sajátszerü összhuzékonysága elpusztulásából támadnak. J) A kórodai észlelet által feltüntetett tünemények szokásos lán- czolata után Ítélve, az összhuzékony rost ezen változata, mely a villamos összhuzékonyság módosulása által nyilatkozik, ama mély bántalomsorozatnak, mely fokozatonként izom sorvadásra vezet s nála az izomműködések teljes és végleges elpusztulását vonja maga után, csak előfutárja, mintegy előszaka volna. Az észleletek, melyeket már említettünk s melyekre azután visszatérünk, oda látszanak mutatni, hogy a szóban forgó bántalmak, jó nagyrészt, izgatottsági természetűek. Ezek után pedig kisértve érzi magát az ember, hogy e bántalmakat, a jelenleg magasan csapkodó elmélet tévhullámait követve, az edénymozgató idegek többé-kevésbé egyenes hüdése következményének tekintse, együtt kisérve az izommozgató idegek hüdése által. Azon érvek közt, melyeket ezen nézmód ellenében érvényesíthetni, csak annak kiemelésére szorítkozunk, hogy az edénymozgató hüdés szükségképi jeleit — a véredények megtelődését s a helyi *) *) «Átmetszettem az ülideget egy oldalt két tengeri nyúl és két tengeri malacznál. Tiz nap múlva észrevettem, hogy az ülideg, midőn galvanizáltam, nem okozott többé összehúzódást. Az izmok élénken húzódtak össze, midőn a láncz két sarkát rájok alkalmazám. Ismerve ezt, a függért a vese- üterek eredése alatt alákötöttem s három óra múlva ismét megkisértém az áramot alkalmazni. Összehúzódások a láb izmaiban nem voltak sem akkor, midőn az idegeket izgatám, sem akkor, midőn egyenesen az izmokat izga- tám. Felbontottam ekkor a kötést; igen kevés idő múlva az izmok izgathatok lettek. Az ülideg elvesztett tulajdonságából semmit sem nyert vissza. E kísérletben a lábizmok, miután izgathatóságukat teljesen elvesztették vala, ezt csak táplálkozás által kapták vissza, miután sem az idegközpontok, sem az ülideg nem adhatták azt meg nekik.» (Brown-Séquard. — Journal de Physiologie. II. kötet. 77. 1. 1859.)
