Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
Idegek lobos bántalmai. 39 látjuk, midőn az izmokban táplálati zavarok jelentek meg. 1) Másrészt fontos megjegyezni azt, hogy a bőr és izom-érzékenység gyakran a rendes állapottal szomszédos fokon marad, kevert ideg sértése eseteiben még akkor is, midőn a villamos összhuzékonyság gyors gyöngülése s a következményi izomsorv jó messzire haladt, oly tény, melyet Duchenne (de Boulogne),2) Mitchell, Morehouse és Keen 3) nem mulasztottak el kiemelni. Valószinü-e, hogy ezen esetekben a mozgató rostok mélyenható változásokat szenvedtek, mig az ideg egész vastagságában közbeszórt érző rostok egyedül kiméltettek meg? Azonban itt egy sokkal egyenesebb bizonyíték : a gerinczagy bizonyos bántalmai folytán, minők gerinczagyvérzés (hämatomyelie), központi heveny gerinczagylob (myélite aigué centrale), gyermekhü- dés (paralysie infantile) oly bajok, melyekben a kezdeti bántalom leginkább a szürke állományt foglalja el, a hüdés sújtotta tagok izmaiban oly közönségesen, mint midőn az idegek izgatottsági bán- talmairól van szó, a villamos összhuzékonyság csökkenését vagy teljes elpusztulását látjuk kifejlődni. E tünetet, mely a kór kezdete előtt már néhány nappal mutatkozik, csakhamar többé-kevésbé kifejezett izomsorvadás követi. Az izomidegeket, hasonló esetben, többször vizsgálták górcső segélyével: ezek majd rendes állapot jellegét mutatták; máskor a zsir-szemcsés elfajulásnak sajátos elváltozásokat bizonyos fokig; ekkor azonban eme elváltozások az izombeli zavarokkal nem mutatkoztak sehogy arányosoknak, sem terjedelmüket, sem intensitásukat illetőleg. Utólagosan vissza fogunk térni e fontos o o Ö pontra. Megelőzőkből látják, hogy véleményem szerint, idegsértés után a villamos összhuzékonyság gyors elpusztulása nem vonatkoztatható egészen a velős hüvely zsir-szemcsés elváltozására s ezen elváltozásból következményképen folyó elvesztésére az idegrostok izgathatósáx) Lásd Duchenne észleletét loc. cit. 207. 1. ‘b «Kevert idegek erőszaki bántalmaira következő liüdésekben, a működés zavarai kevésbé érik az izmok érzékenységét, mint összhuzékony- ságát; igy vállficzamnál, mely a kart, felkart s kezet beidegző idegek sértésével járt, a beteget elég jelentékeny izomérzékenységet láttam külölni még akkor is, midőn izmai a legerősebb villamos ingerlésre cseppet sem húzódtak össze. A bőr érzékenysége, az izomérzékenységnél még kevésbé van megtámadva ezen idegbántalmakban.» Duchenne (de Boulogne loc. cit. 216. lap). , 3) Mitchell, loc. cit. 97. 1.
