Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
38 Idegek lobos bántalmai. javasolt világos megkülönböztetést állítsuk fel közvetítőként: az idegek izgatása magában képes az izmok gyors és sebes sorvadását okozni, megelöztetvén ugyanaz a faradi összhuzékonyság csökkenése vagy eltűnése által. A teljes idegátmetszés, tartós nyugalom módjára, sorvadásra és a villamos visszahatások elvesztésére csak hasonlíthatlanul hosszú idő múlva vezet. Megengedvén ezt, kutatnunk kell most, hogyan származtatandó le az idegtörzsek adott izgatottsági bántalmából, melynek létezését beösmertük, direct következmény czime alatt, a villamos összhuzékonyság gyors elvesztése, az izmok sebes sorvadása, szóval a tünemények azon egész sorozata, melyet a kórodai vizsgálat a bennünket foglalkoztató esetekben felderít. Az összhuzékonyság gyöngülése vagy elveszte, mint tudják, mozgatag hüdések után, mely az esetek nagy többségében először lép fel, az első tény, melyet hasoló körülményben meg lehet állapítani. Néhány szerző e tüneményben az elvesztett idegizgathatóság egész egyszerű következményét akarja látni, mely itt, miként az idegátmetszések eseteiben, igen jókor (az 5-ik nap felé) kifejlődnék s már maga a sértett ponton alul fekvő velős hüvely elfajulásához csatlakoznék. Bizonyosnak tetszik, hogy a villamosság által ébresztett izomössze- huzódások sokkal kifejezettebbek, midőn az ideg utján hathatunk rájok, sem mintha az izgatás, az idegszálak elpusztulása után csak az összhuzékony állományra magára hathat. De bármint legyen is a dolog, ha az említettük vélemény szilárdul állna, a villamos összhuzékonyság igen kifejezett gyöngülésének vagy látszólagos elpusztulásának, mely a műtétéi után néhány napra fölmerül, az idegátmetszések után állandó ténynek kellene lennie, miután az ideg környi vége ötöd vagy hatod napra izgathatóságát mindig elveszti. Ámde tudjuk, hogy ez nem igy van. Másrészt pedig épen nincsen bebizonyítva, hogy az idegsértések, melyek a villamos összhuzékonyság gyors elvesztését idézik elő, mindig elég mélyenhatók arra nézve, hogy az idegrostok folytonosságát teljesen megszakítsák s a velős hüvely elpusztulására vezessenek. Valóban idézni lehetne bizonyos számú tényt, melyek azt bizonyítanák, hogy az idegek folytonossága, legalább bizonyos fokig megmarad, idegbántalmak után, melyek azonban az izmokban gyorsan legkifejezettebb táplálati zavarok megjelenését szülik. Ily erőszaki sértés után, mely az ideget lefolyásában érte, olykor a mozgásokat bizonyos ideig megmaradni s gyöngülni csak akkor
