Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
Látszólagos ellenmondás. 33 Az önök előtt felmutatott párhuzamból rövid foglalatban az következik, hogy a klinikai tények a legnagyobb gonddal észlelve bár, igazi ellenmondásban vannak, vagy legalább látszanak lenni, a kisérleti tényekkel, melyek hasonlókép a legszigorúbb eljárás által gyüjtettek. — Igyekezzünk ezen ellenmodás okát kipuhatolni. — Kutassuk mindenek előtt, nem található-e az föl azon észlelő felnek, magukat az izomrostokat, melyek a sarcolemma-magvak nyilvános szaporodását mutatják, de harántcsikozottságukat megtartották, megfogyatkozott terjedelmíieknek találta. — Ezen rostok jó nagyszáma szemcsés küle- met viselt, azonban a szemcsék eczetsavban feloldattak. Vulpian, saját részéről, azonos változásokat talált kutya nyelvizmaiban, a nyelvalatti ideg központi végének kiszakitása után ötvened napra. (Arch, de Physiol. II. k, 572. 1. 1869.) A kezdeti izomrostok hiányzó zsiros elfajulását, ezen kötegek sorvadását, a harántcsikozat megmaradásával és a sarcolemma-magvak burjánzásával együtt, hasonlóképen Vulpian (loc. cit. 559. lap) észlelte embernél a czombizmokon, az űlideg egy ré szének 5 hónappal előbb történt cson- kulása esetében. Így lévén a dolog, hajlandó volna az ember megengedni, hogy az idegek teljes átmetszése, kimetszése vagy kiszakitása néha ezen idegek izgatottsági bántalmait okozza; vagy pedig — ha későbbi vizsgálatok szerint a Vulpian és Mantegazza által észlelt tény állandónak bizonyulna — hogy a kevert vagy mozgató idegek szenvedőleges bántalmaira következő izomelváltozások, szövettani szempontból, nem különböznek azoktól, melyek ezen idegek izgatottsági bántalmaihoz utólagosan szegődnek. Ha a tények e második feltevénynek adnának igazat, úgy gondoljuk, mindazonáltal helyén való volna, annyi hasonlóság daczára, még megkülönböztetni az elhanyagolt működéssel összefüggő izomelváltozásokat azoktól, melyek az idegek izgatottságára következnek. Valóban bebizonyítottunk látszik, hogy ez utóbbiak sokkal gyorsabban jönnek létre s a villamos ossz- huzékonyság többé kevésbé kifejezett módosulásai által kisérvék, mely módosulások nem mutatnak ugyanoly jellegeket amaz elsőknél s aránylag csak igen hosszú idő múlva jelentkeznek. Óhajtandó volna, miszerint a buvárlatok egész sorozata hajtassák végre azon különös czélból, hogy a szellőztetett kérdésben világot gyújtson. S valóban már létezik bizonyos számú tény, mely azt igyekszik bebizonyítani, hogy a rögzítés, magában minden idegbefolyás kizárásán kívül, bizonyos szervekben, bizonyos szövetekben, oly táplálati zavarokat idézhet elő, melyek lobos folyamat jellegét külölik. Csak egy példa idézésére szorítkozom. Ismerik a Tessier és Bonnet által leirt izületi bántalmakat, melyek akkor lépnek föl, midőn a tagok mozgaflanságra kárhoztatvák, mely némely csonttörések kezelésénél szükséges. Legújabban Menzel tett kísérleteket, melyekben kutyák- és nyulaknál, föszkötés segélyével, bizonyos számú Ízületet Glnrcot, I. k.
