Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
Kísérletek állatokon. 27 gyors és gyökeres csökkenését, sőt eltűnését jelzi és mutatja; mig ellenben állatokon kisérletezésből az látszik kiderülni, hogy az idegeken ejtett sértések folytán az izmok aránylag igen hosszú időn át, sőt némely szerzők szerint csaknem végtelenül, megtartják tulajdonságukat, mely szerint villamos ingerlés befolyása alatt összehuzódnak. Önök bizonynyal felfogják azon érdeket, mely szempontunkból, az ilynemű tények tanulmányozása és megállapításához fűződik. Elegendő arra emlékeztetnem önöket, hogy a villamos összhuzékony- ság valamely idegbántalom folytán gyorsan fejlődő csökkenése és igen valószinü elveszte, mint ezt a klinikai vizsgálat gyakran kimutatta, egy tünetsorozat első szakát képezi, mely bizonyos esetekben, ha az orvos közbe nem lép, csaknem végzetesen az izmok többé kevésbé teljes sorvadására és néha az izomműködés végleges elveszítésére vezet. Hogy jobban megvilágítsam a pontot, melyről még eltérő nézetek uralkodnak, mint erre már figyelmeztettem, engedjék meg uraim, hogy röviden nehány kísérleti tényt közöljek, melyekre hivatkoztam. A) E kísérletekben annak kikutatása körül forog a dolog, minők azon változások, melyek az izmok sajátságaiban és bonczi szerkezetükben a beidegző idegek át- vagy kimetszése után előállnak. A kísérletek nagyszámuak; több ízben lettek azok Longet, Schilf, Brown-Séquard, Vulpian által ismételve s hozzá kell tennünk, hogy a belőlük folyó eredmények, legalább a lényeges pontokban, egészen össze vágóknak látszanak. Felemlítjük önök előtt a főpontokat, melyek megérdemlik, hogy e kísérletekben kiemeltessenek. Az át- vagy kimetszett ideg környi vége a műtét után 5-ik vagy 8-ik napon legvékonyabb elágazásáig oly elváltozás-sorozatot szenved, melynek végkövetkezménye a velőhenger eltűnése, mig ellenben az idegtengely csaknem véges végig megmarad. x) Azonban a negyedik naptól fogva, azaz mielőtt a kóros elválto- *) *) Schiff kimutatta, hogy az idegátmetszésre következei idegelváltozás eseteiben, Wallerrel ellenkezőleg, az idegtengely megmarad; ö e tengelyszálakat feltalálta oly idegrostokban, melyek emlősöknél 5 hónap óta voltak átmetszve. »Hasonlóképen mi is, mondja Vulpian (Legons sur la physiologie du Systeme nerveux 1866. p. 239.) láttuk a tengelyszálag létezését hatodik hónap végénél tovább. Igen valószínűnek látszik nekem, hogy ezután is megmarad az.«
