Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok
14 Kísérleti ellenmondások. Az ötödik idegpáron kívül meg* ritkábban láthatni, hogy az ideg kísérleti sértései a környi részekben táplálati zavarokat idézzenek elő. Ilynemű példa gyanánt mindazonáltal megemlítjük azon nevezetes hatást, melyet a veséhez menő idegek sértései néha e szerv táplálkozására gyakorolnak. Tudják, hogy a kísérletezők közöl némelyek (Krimer, Brächet, Müller és Peipers, Moreau A., Wittich) azt erősitik, hogy e sértések segélyével csaknem bizonyosan a vese többé kevésbé mélyenható elváltozásait idézik elő, mig mások (Bert P., Hermann) látszólag azonos körülmények közt ismételvén ugyanazon kísérletet, azt mondják, hogy tagadó eredményre jutottak. Nem lehetne-e magunknak, legalább részben, e sajátszerü ellenmondásról oly módon adni számot: hogy a vesebántalmak azon esetekben, hol az átmetszés teljes volt, tökéletesen hiányzanak; ellenben kifejlődnek, vagy jobban szólva kifejlődhetnek ott, hol az átmetszés nem teljes vagy például étetők, ammóniák lettek használva (Corrente Schiff); mind oly feltételek, melyek kitünően alkalmasak arra, hogy a sértett idegekben többé kevésbé élénk izgatottságot, sőt valódi lobos folyamatot szüljenek. ’) — E szempontból a kérdés megérdehártya mozdulatlan, igen szűkült, kezdetben barnás, majd zöldes színezetű. Porezhártya nagy időre egészen elhomályosodott. Bonczolat: a mellső és középső agykarélyok alsó felülete, jobb oldalt, több bab (haricot) és man- dola mekkoraságu st.eatömot mutat. Gasser-féle ducz és háromosztatu három ágát ellenálló porczos tömeg fedi. A közös szemmozgató össze van nyomva: szinezete megváltozott. Szerencsétlenségre, ak arczbőr érzékenységére ez esetben nincsen utalva. (F. A. Landmann, Commentatio pathologico-anatomica exhibens morbum cerebri oculique singularem; 4-rét, Lipcse, 1820. és Schiff’s Untersuch, p. 51.) Serres által közölt, jól ismert esetben (Journal de physiol. Y. 1825. 233. 1. és Anatomie comparée du cerveau II. p. 67.) a Gasser-féle ducz és a háromosztatu vastag részletének mély elváltozása daczára, az ideg érző részének teljes hüdése hiányzott, mert az arcz egész felülete érzékenységét megtartotta. Csupán a jobb szem és a szempillák belső felülete lettek érzéketlenek, valamint a nyelv jobb fele. A jobb szem heveny lobja volt jelen, a szemhéjak vizenyőjével és porezhártya ködözöttségével, utóbb teljes homályával. A jobb Gasser-féle ducz szürke-sárga, duzzadt és savóval beivódott volt. A ducz azon része, honnan a szemideg (nerf aphtalmique) ered, vörös és belovelt volt. A vastag részlet gyökei szennyes színezetet mutattak, mely az épen maradt vékony részletétől elütött. A góczból eredő három ideg sárgás szinezetet tüntettek föl, mely a koponyaür odaliagyásával megszűnt. *) L. Zeitschr. für ration. Medizin. 35. köt. 343. 1.
