Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok

Idegizgatás befolyása.

13

zott. A jobb szem köthártyája be voltlövelve; a porczhártya legalsóbb részén mintegy két vonal hosszú burjánzó fekélyt hordott; maga mindenütt kissé homályos volt. Később a fekély mélyebb lett; a porcz- hártya homályossága növekedett. Végre átfuródás jött hozzá, midőn a szem belső nyomásának befolyása alatt genyforma folyadék ömlött ki. A halál váratlanul köszöntött be. Bonczoláskor a jobboldali Gas- ser-féle ducz megnagyobbodva és igen keménynek találtatott. Ajobb ducz három ága, egész kibúvó helyéig a csontokon, hasonlókép igen vastag volt.

Következő eset Friedreich ') iratából van átvéve. 65 éves férfit hirtelen jobboldali szélhiidés ért ezen oldal érzékenységének elvesztésével. Nehány héttel a roham előtt ő a baloldali szemtekében s arcz- felen gyönge nyilaié fájdalmakat érzett; a fájdalmak a gutaütéses roham előtt gyorsan igen magas fokra szálltak. Ugyanakkor a bal szem köthártyája belövelt lett s a könyelválasztás növekedett; kissé későbben a köthártyán itt-ott genyszerü álhártyás izzadmány raka- dott le; a bal láta, jóllehet igen szűk, fényre visszahatott. Az érzékenység az egész baloldali arczon mindig rendes volt.

Bonczoláskor a közép agyacskocsányokon (pédoncule cérébel- leux moyen) egy csoport apró husdagot találtak, melyek együttvéve körülbelül mogyorónyi térfogattal bírtak. A szomszéd agyállomány, főkép az agyacs körül, meglágyult és igen belövelt volt. A bal háromosztatu ideg agyalapi kitérése helyén vörös, kissé lágy s a dag által ellapított.

Könnyű volna az idézettekhez hasonló tényeket szép számban sorolni elő, ezek azonban elegendők a czélra, melyet magunk elé tűztünk. 2)

*) Friedreich. Beiträge zur Lehre von den Geschwülsten innerhalb der Schädelhöhle. Würzburg. 1863. és Schiff, Untersuchungen, etc. p. 100.

2) A szem táplálati zavarainak esetei, melyek embernél az 5-ik pár önkénytes bántalmaira következnek, elég számosak; mi azonban csak azokat akartuk említeni, melyekről meg van állapítva, hogy az arcz érzékenysége nem aludt volt ki: a következendő két eset még megérdemli azonban, hogy jeleztessék, habár e tekintetben nem is oly világos, mint Bock és Friedreich esetei. Erőteljes férfi, fejére kapott ütés következtében, erős, dalmaktól nyügöztetett, melyek a fej jobb oldalára rögzítvék, bel időre nehézkóros rohamokat áll ki. Fájdalmak későbben a szem!

oldali fülben helybelisültek. A szem vörös, duzzadt, kidüledő,

hüdött szemhéj által mégis betakart. Porczhártya homályos;' ^ivárvány-