Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok
Ezen előadások tárgya. 3 Uraim, önök ideje értékes s én nem akarom mértéken túl nyújtani e bevezetést. Ideje, hogy előadásaink részletes tárgyára térjünk. Szándokom, önökkel, ez évben főkép az idegrendszer, nevezetesen a gerinczagy bántalmairól szólni, mint melyek leggyakrabban esnek e kórházban’ észlelésünk alá. Tartózkodnám pedig az első találkozáskor igen is műszaki részletekbe bocsátkozni; azt gondoltam, hogy-czél- szerübb volna, figyelmüket égy, általános horderejű kérdésre hivni föl, melylyel tanulmányaink folyamában úgy is lépten nyomon találkozni fogunk. I. Az agy-gerinczagyi tengely sértései gyakran a test különböző részein zajlanak le sitt az idegek utján, a táplálkozás változatos zavarait teremtik meg. E másodlagos bántalmak a kórtani csoportok egyik legérdekesebbjét képezik. Nehány előadást arra szentelek tehát, hogy történetük főbb vonásait ecseteljem önök előtt. E következőleges bántalmak, melyekről szó van, meglephetik a legtöbb szövetet s elfoglalhatják a test legkülönbözőbb részeit: igy a bőrt, a sejtszövetet, izmokat, ízületeket, sőt a csontokat, vagy végre a zsigereket. Leggyakrabban, kezdetben legalább, lobos folyamat jel-, legét külölik. Gyakran csak mellékszerepet játszanak a kóros drámában, mert ilyenkor egyszerűen hozzájárulnak a szokott tünetekhez, a túlérzékenység, érzéstelenség, tulmozgékonyság, mozgatlanság és mozgatag össze nem rendezettséghez stb. De ha csak kór-élettani szempontból is bírnának érdekkel, mégsem hanyagolandók el. Másrészt azonban, a bántalmak nagyobb jelentőséget nyernek a belgyógyász szemeiben, megfontolván részint azon súlyos zavarokat, melyeket előidéznek, részint azon kórisméző és kórjósló jeleket, melyeket nyújtanak. Engedjék meg, hogy ezen állitásomat nehány példával támogassam. Múlt évben megmutattam önöknek — se pontra mindjárt visz- szatérek, — mint lehetett farüszökből, mely agyvérzés vagy agylágyulás után fellépő szélhüdés folyama alatt fejlődött vala, csaknem feltétlenül bizonyos kórjóslatot állítani föl. A keresztcsonti üszők, a vesék és hólyag bán órnál vagy a gerinczagy némely gyorsan előállnak, gyakran a halál bizonyos heveny k súlyosbodásánál oly képezik.
